Martina Nohl: Ein Jahr im Frühling

Ezt teljesen random kezdtem el olvasni, már ezer éve a Kindle-ömön volt. Kizárólag a „Frühling” vagyis tavasz szó miatt esett erre a választásom. Borzasztó hosszú volt és borzasztó, főleg az első fele:S. Idén úgy érzem, nagyon sokszor belefutok ebbe. Emily Hamburgban élt és optikusként dolgozott, de amikor az öccse meghal, Heidelbergbe költözik és – bár már 28 éves – egyetemista lesz, teljesen új fejezetet nyit az életébe.

Az első felével nagyon nem tudtam mit kezdeni, nagyon megszenvedtem vele. Már eleve furcsának találtam a főszereplő Emilyt nagyon, a szerző párbeszédeit, történet vezetését pedig nagyon esetlennek. Annyira nevetséges dolgok voltak benne, kész voltam. Például Emily meglát egy pasit és rögtön beleszeret. Könyörgöm, 28 évesen??? Tényleg? Követi, leskelődik utána, majd szerelmes levelet ír neki. Randizni kezdenek és bár a férfinak két gyereke van, mégis lassan alakul köztük valami. Emily reménykedik, h legszebb vágyai válnak valóra, de az olvasó már sok-sok apró részletből látja, h valószínűleg nem így lesz, túl sok a furcsaság, a szívesség, amit neki kell tennie. Idővel még több a zavaró tényező, sokx tűnik úgy, h a férfi csak kihasználja, babysitterként vagy háztartási kisegítőként van rá inkább szüksége, mint barátnőként. Pont ezért nem meglepő, amikor kiderül, h tényleg így van. Persze a szerző több vasat tart a tűzben, szóval Emily rögtön tudja, ki vígasztalhatná, nem maradunk happy end nélkül. A címet nem igazán értem, a tavaszhoz sok köze nincs. Ez abszolút azok közé a könyvek közé tartozott, amik többször elgondolkodtattak, h ezt mégis ki és milyen indittatásból adta ki???