Braun Róbert: Faltól falig Amerika

Ez a harmadik kölcsönkönyvem ugyabból a merítésből, az első kettő tetszett, ez kevésbé. Az alapfelállás, h két jó barát 2-2 lányával tervezgeti, h faltól-falig, vagyis óceántól óceánig bejárja Amerikát egy RV-vel, egy nagy amerikai lakóautóval. Mindig is tudták, h egyszer eljön a nagy pillanat és már az utazás előtt 2 évvel erre készültek, ebből akár arra is következtethetnénk, hogy egyébként nem nagy utazók, de ez nincs így.

Számomra eléggé meglepő dolgokkal indult a könyv: egyrészről, h mindkét férfi többször járt már előtte az USÁ-ban, ez még hagyján, de már a 70-es és a 80-as években és azóta is sokszor, családdal gyerekként, majd tanulni, dolgozni, privát stb. Ráadásul a lányaik - akiknek először azt hittem, h meg akarják mutatni Amerikát - is már pocakban, babakocsiban, saját lábon stb. bejárták a hatalmas ország egy részét, ez pláne meglepett. A másik, h az első közel 90 oldal a felvezetésé, a tervezgetésé a könyv 300 oldalából, ehhez képest kicsit csalódtam, h „csak” 3 hétre mentek és ebből született a könyv. Tisztában vagyok persze ennek a 3 hétnek a költségeivel is, a közvetlen környezetemben is jártak nagyjából ezen az útvonalon 3 hétre itt, de nem merült fel, h könyv születik belőle;). Szóval a könyv egyharmada nem is magáról az utazásról szól, ami még nem feltétlenül lenne baj, hisz az előzmények is lehetnek érdekesek, itt ezekből kevesebb derült ki, annál több arról, milyen világlátott a szerző, h képben legyünk, ő nem akárki, ez átszőtte aztán az egész könyvet. Meg kell mondjam, nekem ez egyáltalán nem volt szimpatikus, sőt…maradjunk annyiban, h nem elegáns az ilyesmi. Ennek megfelelően nem igazán tudtam egész végig megbarátkozni sem a szerzővel, sem a „koncepcióval”. Eléggé csapongó volt végig, én ennél jobban szeretem a struktúrát, általában az volt az érzésem, h ami épp eszébe jutott papírra vetette. Sokat olvashatunk a parkolási nehézségekről, az étkezéseikről, a napirendjükről, túlságosan is sokat a szerző véleményéről az amerikai politikát illetően. Természetesen az ő két lánya a legoskosabb, legszebb stb., tudom, h minden szülő így érzi ezt, de azért megmosolyogtatónak találtam. Szóval nem útleírásról van szó, ne ezt vájruk a könyvtől, helyette inkább – az én olvasatomban – az amerikai életérzésbe kóstolhatunk egy kicsit bele.

Sarah Adams: When in Rome:

Összességében tetszett, bár az eleje kissé csalódást keltő volt. Amelia, vagyis művésznevén Rae Rose fiatal kora ellenére már régóta a show biznisz csillaga, a pop hercegnője. Életét a menedzsere irányítja, aki nem csak a koncerteket fixálja le és az interjúkat, hanem azt is elő akarja írni, kivel folytassa aktuális – látszat – kapcsolatát.

A lánynak elege van ebből az életből és egy hirtelen ötlettől vezérelve Róma felé veszi az irányt. Persze az igazi Róma nincs benne a pakliban idő szűkében az amerikai pop üdvöskéjének, mint kedvencének, Audrey Hepburnnek a Római vakáció c. filmben, így megelégszik a Kentucky állambeli Rómával is. Persze a sors itt rögtön a veszettül jóképű és vele kapcsolatban meglehetősen szkeptikus Noah-t sodorja az útjába, aki abszolút semmit nem akar tőle. Ráadásul teljesen átlagos, unalmas életet él az álmos kisvárosban. Mindez viszont üdítően hat Ameliára, aki már el is felejtette az egyszerű élet örömeit, olyan rég volt benne része, itt végre újra önmaga lehet és ezzel még a morcos Noah szívét is megnyeri. Persze nagy kérdés, mennyire működőképes egy ilyen kapcsolat és ezt a problémát nem is kerülte meg a szerző. Tetszett, h itt végre nem – csak – arról van szó, h alakul valami, aztán mindig újabb és újabb akadályok szólnak közbe, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak, kis bepillantást enged a kapcsolutakba, de persze nem mélypszihológiai értelemben;). A két főszereplő karakterét nagyon megszerettem a végére, ezért pirospont jár a szerzőnek. Nekem az volt az érzésem, h kissé hosszúra nyúlt, igaz én hangoskönyvként hallgattam és nem nagyon jutott rá időm az utóbbi hetekben, lehet, h ez is közrejátszott. Legnagyobb meglepetésemre már tavaly megjelent magyarul is, Ha Rómában jársz címmel, sőt már kapható a folytatás is, Gyakorlat teszi a mestert címmel, amiben viszont nem Amelia és Noah története folytatódik, hanem Noah 3 húga közül az egyik a főszereplő.

Kathryn Taylor: Die Rückkehr - Daringham Hall 3

A trilógia utolsó részében Ben azon van, h megmentse Daringham Hallt, Kate-tel együtt költözött a kúriába, ami kissé fura szituációkat eredményez, hisz bár a barátnője gyerekkora óta bejáratos volt ide, most sok szemponból a ház úrnőjeként tér vissza.

A Camden család egy része továbbra is itt lakik, de immáron nincs döntési jogkörük, amit néhányan nehezményeznek is, hisz Ben a saját belátása szerint, bizonyos szempontból új, nem konvencionális utat választ a birtok megmentésére, de a családnak nincs választása, vagy ez, vagy az elárverezés. Az első néhány fejezet még eléggé idilli, de aztán a gyülekező viharfelhők megint lecsapnak. Egy tűzeset Daringham Hallban rádöbbenti Bent, milyen szélmalom harcot vív, Kate-t pedig arra, h barátja nyitva hagyott magának egy amerikai kiskaput. Villámgyorsan szakítanak, Ben elhagyja a kúriát és a „családját”. Persze idővel mindenki rájön, nem csak a szerelmesek, hanem a Camden család is, mit veszítettek a másikkal. Az írónő meglehetősen hosszadalmasan igyekszik még csűrni-csavarni a végkifejletet, de ahhoz persze abszolút nem fér kétség, hova fog kifutni a trilógia vége, ami felől egyébként már a cím sem hagy sok kétséget (A visszatérés). Talán az első rész után kicsit többet vártam, bár elolvastam mindhárom részt, de kb. a 2. rész közepétől már nem igazán mondanám, h fel tudta kelteni/tartani az érdeklődésemet, vagy meg tudott volna lepni. Kissé ellaposodott a történet, ami olyan szempontból nem csoda, h ebben azért nem volt 3 könyvnyi „anyag”.

Sofia Lundberg: Ein halbes Herz

Két szálon fut a történet: 1979-ben Elin még gyerek, anyjával és két öccsével a svéd Gotland szigetén él, apja börtönben, ők pedig szó szerint a megélhetésért harcolnak. 2017-ben viszont már New Yokrban találjuk Elint menő fotósként, akinek lánya épp elköltözött otthonról, férjével, Sammel pedig eléggé megromlott a kapcsolata. Főleg azért, mert a nő közömbös, érzéketlen, annak ellenére, h 18 éve együtt vannak, Sam úgy érzi – joggal -, semmit nem tud róla, mindig dolgozik, csak műmosolyokra futja tőle és ha fizikailag „ott is van”, a valóságban mindig úgy tűnik, máshol jár.

Sam elköltözése még elgondolkodóbbá teszi Elint, aki egyre inkább elmerül a múltjában, amit így mi is megismerünk. Kiderül, h egy súlyos tragédia miatt hagyta el kamaszként Gotlandot bűntudattól hajtva és azóta sem tért vissza, anyját sem látta. Stockholmba költözött alkoholista apjához, majd miután modellként felfedezték, Párizsban élt. Valódi származásáról, igazi történetéről még a férje sem tudott semmit. Alice, a lánya viszont rájön és nem hagy választást, elrepülnek a kis svéd szigetre, h Elin végre szembenézzen az igazsággal, ami nem is olyan szörnyű, mint évtizedekig gondolta. Nagyon érdekes könyv, jól mutatja be a regény két fontos anya-lány kapcsolatát, amik teljesen mások, mégis hasonlóak. Elgondolkodtató Elin hazugságra, félelemre és bűntudatra épített élete és az, h mennyire másként alakulhatott volna minden, ha nem menekül el és dugja homokba a fejét, sem ő, sem a többi érintett.

Kathryn Taylor: Die Entscheidung - Daringham Hall 2

A trilógia 2. része ott folytatódik, ahol az 1. befejeződött, a sikeres new yorki üzletember, Ben, aki valójában az előkelő Camden család és azzal Daringham Hall örököse, apja kérésére Angliában marad, h jobban megismerje a családot és a birtokot.

Mindeközben az eddigi örökös, David is új helyzetével próbál barátkozni és bár az ő sorsa is rendszeresen felvillan, a középpontban továbbra is Ben áll. Na meg persze az állatorvos Kate, akivel amolyan se vele, se nélküle kapcsolatban van. Igazából elég sokáig csendesen csordogál a történet és a viharfelhők egyre csak gyülekeznek, mígnem lecsapnak Daringham Hallra. Ralph, a család feje, Ben apja hirtelen meghal; majd Kate kinyomozza, mi is történt pontosan Ben anyjával (ez a történet már az első részben kezdődik és ordítóan átlátszó) és arra is fény derül, h a birtok csődben van és elárverezés fenyegeti. Az egyetlen megmentő Ben lehetne, aki üzletemberként elég vagyonnal és tapasztalattal rendelkezik ehhez, ráadásul ő a jogos örökös, de ő még mindig vergődik az őt és anyját ért bánásmód miatt, nem tudta teljesen elengedni a bosszút.

Emma Wagner: Glück mit Kürbiskuchen

Van németül egy Szerelem svédül (Liebe auf Schwedisch) című könyvsorozat, amiből már én is hallgattam 1-2 részt, ez is annak egy új, őszi darabja. Nem vagyok egy nagy ősz rajongó, pláne nem tök rajongó, mégis kb. az őszies cím miatt (Boldogság sütőtökös sütivel) és ezáltal az aktualitása miatt kezdtem bele a hallgatásába. Valami kis könnyed limonádéra számítottam, nem is kaptam mást.

Aránylag ritka, h két ember olvassa a könyvet, viszont itt ez volt a helyzet, a női főszereplő, Vera részeit egy nő, míg a férfi főszereplő, Viggoét egy férfi olvassa. Vera a romantikus szerelemről álmodik, amikről a kedvenc regényeiben van szó, miközben hol a pékségben dolgozik, hol a szülei fogadójában segít ki a svéd vidéken a kis Lillaströmben. Viggo Stockholmban él és egy reklámügynökségnél dolgozik, ahol viszont nem áll túl jól a szénája. Nem elég, h vége lett a kapcsolatának a barátnőjével, aki a kolléganője is volt, ráadásul a női még munkával kapcsolatos ötleteit is ellopta és Viggoról állította ugyanezt. Nyugalomra vágyik, ezért akar vidékre menni, de Lillaströmben azért köt ki, h fellendítse néhány jó ötlettel Vera apjának vendéglőjét. Ennyi bugyuta félreértést és egyáltalán bugyutaságot már rég hallottam egy könyvben. Nem túl nehéz kitalálni, hova fut ki a történet. Az eleje még egész jó volt, sőt összességében is elment, de a végén annyira rossz szövegek vannak benne, a teljesen irreális, nevetséges romantika, aminek a való élethez abszolút semmi köze.

Maros András: Két-három dán

Ez is egy kölcsönkönyv volt, nem is hallottam róla előtte. Három nagyon eltérő jellemű fiatalember a regény főszereplője, akik egyetem alatt közös albérletben laktak, de azóta elsodorta őket egymástól az élet. Néhány év után a viszontlátást Budapesten ünneplik, mikor az egyikük, Magnus kitalálja, h az országot nem ott, hanem vidéken ismerhetnék meg igazán, így kerülnek a Zala megyei csöpp faluba, Vöcköndre.

Viszont pont Magnus, aki ezt kitalálta, mégsem marad ott, így csak két dán fedezi fel a magyar vidéket és lesz áldozata többé-kevésbé a magyar simliskedéseknek, míg a harmadik, önmagával viaskodva visszamegy Budapestre, majd Dániába. Tulajdonképpen ezzel ketté is válik a regény, van egyrészről a kissé burleszkbe hajlóan Zalában kalandozó csapat és egy teljesen más történet, Magnusé. Ennek a stílusa is egészen más lesz, története már-már lélektani dráma. A regény végén újra egymásra talál a három dán és olyan szempontból talán mondhatjuk, h happy enddel zárul a történet, h az elmúlt napok történéseinek hatására barátságuk is kap egy új esélyt. Ez a könyv nem a dánokról szól, inkább talán rólunk, legalábbis a zalai részekben. Sok éve dolgozom külföldiekkel, persze ilyenek IS vagyunk, ilyen számítóak, simlisek, tudatlanok, nyelveket nem beszélők stb., de vannak azért jó tulajdonságaink is, amiből – itt sem – derült ki sok, pedig az itt élő külföldiek állítják, h szerethetőek – is – vagyunk, időnként én is alig hiszem;). Egyet kell értenem viszont a magyarok egyik nagyon kínos sztereotípiájával, méghozzá „a külföldinek van pénze, ki tudja fizetni” cíművel, az meg, h a külföldi az állítólagos pénzét erre akarja-e kiadni, kit érdekel. Összességében szerethető a regény, tetszett is, különösen üdítően hatott, h ezúttal Zala megye volt – az egyik – főszereplő.