Jeffrey Archer: Párbaj

Ez volt az idei utolsó várólistás olvasámányom és örülök, h sorra került, mert nagyon tetszett. A világ 2 különböző pontján, ugyanazon a napon 2 fiúcska születik. Az ő kettejük sorsát követik nyomon a 2 szálon futó események, minden páratlan fejezetben Wladek nem mindennapi történetét ismerjük meg születésétől kezdve, a páros részek pedig Williamről szólnak, akinek bár nem sokkal kevésbé kalandos, de mindenképpen veszélytelenebb sors jutott.

Wladek-Abel sorsa kalandosabb, akciódúsabb, szenvedéssel teli, neki Lengyelországból indulva, sok szenvedésen át vezet az útja az amerikai sikerig, míg Williamnek csak megszületnie volt nehéz, beleszületett a jóba, majd felmenőihez hasonlóan ő is kiváló bankár lesz. A maguk nemében mindketten – már korán - kiemelkednek kortársaik közül intelligenciájukkal, érettségükkel, még a felénél sem tartottam, de ezzel a két fiatalemberrel annyi minden történt, mint mással több életen át sem. Mindketten kivételes sikereket érnek el, útjuk imitt-amott keresztezi egymást, ezek a találkozások főleg Abelben hagynak életre szóló, mély nyomot. Az izgalmas történetben hat évtizeden át követhetjük kettőjük elszánt harcát a pénzért, a sikerért és…egymás ellen. Nagyon jól megírt, fordulatos történet, ami folyamatosan fent tudta tartani az érdeklődésemet, nagyon tetszett, a szereplők a szívemhez nőttek, a végén meg is könnyeztem őket.

Miika Nousiainen: Verrückt nach Schweden

A finn szerző könyve elég meglepő volt. A cím alapján – kb. Megőrülök Svédországért – nem számítottam arra, h ezt szó szerint érti;). A finn Mikko egész életében rajongott Svédországért, a svédekért és mindenért, ami svéd.

Mindig is svéd akart lenni, ott élni, soha nem volt elégedett és boldog sem a hazájával Finnországgal, sem azzal, h finn. Megtanulta a nyelvet, az egész országot bejárta már, svéd márkák ruháit hordja, svéd kajákat eszik, kizárólag svéd tv sorozatokat és műsorokat néz, lélekben svéd, Mikko azt mondja magáról nemzetiség transzvesztita, de továbbra is egy Finnországban élő finn férfi. Sokáig azzal magyarázta ezt, h a szüleit nem tudja és akarja magára hagyni, de ők időközben meghaltak, a nagy lépést valahogy, valamiért Mikko mégsem teszi meg. Eddig még valahogy csak-csak megértettem, de aztán jött néhány nagyon creepy dolog. Például, h sok finnhez és svédhez hasonlóan szívesen töltötte az ünnepeket Thailföldön – ez még oké; de amikor az ismerős svéd családokat, akikkel már többször nyaralt ott, lehallgatta (!), h autentikus svéd életképeket kapjon ezzel, az azért már nagyon durva. Ennél aztán már csak cifrább dolgok jönnek, igazi svéddé válásának útját hullák szegélyezik, rajtuk keresztül kapja meg álmai svéd feleségét Mariát. Boldog, igazi svéd életet építenek fel maguknak Göteborgban, ikreik születnek, de a viharfelhők kezdenek gyüelekezni az immár svéd Mikael feje fölött. Végül eléri a végzete a svéd rendőrség képében és egy svéd börtönben megkezdi a kiábrándulást álmai országából. Nekem ez sok volt, idegesítő, blőd és nonszensz.

Ann Napolitano: Hallo, du Schöne

A könyvet azzal hirdetik, h Barack-Obama olvasási listájára is felkerült, még 2023-ban, megjelenésekor, én is erre figyeltem fel és milyen jól tettem. A Padavano család 4 lányáról szól a regény. Julia a legidősebb, akinek a családja és abban vezető szerepe mindig is fontos volt az életében. Az első rész főleg ráfókuszál és arra az időszakra, amikor megismeri a kosaras Williamat, aki egyke és szüleivel szinte nincs is kapcsolatban, egészen természetesen veszi át rögtön az irányítást, kapcsolatuk, majd életük felett. Ő tervez, ő kivitelez, William pedig vele tart.

A fiú sport sérülése után egyetemi professzori pályát jelöl ki neki Julia, majd összeházasodnak, gyermekük születik és bár közben imitt-amott mindkettőjükben felvetődik, h talán mégsem ők az ideális választás egymás számára, mégis ez tűnik a legkényelmesebb megoldásnak. Kislányuk, Alice megszületése után viszont Williamben eltörik valami, rájön, h nem akarja azt a hibát elkövetni a lányával, amit a szülei elkövettek vele, nem akarja tönkre tenni Alic életét. Depressziós lesz, elhagyja Juliát, ezzel meghozva felnőtt élete első igazi saját döntését, majd rögtön utána a másodikat is, véget akar vetni az életének. Ez nem sikerül, ahogy kapcsolatuk újrakezdése sem, ez elől mindketten elzárkóznak. A nő hiúságát sérti, h a férje hagyta el őt, ill. nagyot csalódott is benne, hisz immáron bebizonyosodott, h William nem az a férfi, akit faragni akart belőle. Hosszú kezelése után a férfinek is egyértelművé válik, h ezentúl másként akarja élni az életét. Tudni akarja, mi az, amit akar és mi az, amit nem és ennek hangot is adni. Nem akaja többé az életét valaki másnak megfelelve élni, valaki más terveit és álmait valóra váltani. Innentől kezdve kicsit nagyobbakat ugrunk az időben, különválik Julia és Alice élete és Williamé, aki talán kevesebb anyagi sikert és elismerést ér el, de összességében mégis boldogabb életet tudhat magáénak Juliánál, aki teljesen elszigetelve él Alice-szel, húgaival sem tartva a kapcsolatot. Persze erre „oka van”, amit gondosan titkol lánya elől. Egész végig változik az elbeszélő személye is, hol Julia, hol William, hol pedig Julia húga, Silvi szemszögéből láttuk az eseményeket, aki a regény 2. felére Juliával és Williammel egyenrangú főszereplővé láp előre, míg a két fiatalabb húg, bár állandóan jelen vannak, mégis inkább csak mellékszereplőként. Tragikus, de sokszor van így, a Padavano családban is egy tragédia kell ahhoz, h a családtagok, akik évtizedekig nem beszéltek egymással, újra egymásra találjanak, tisztázzák a múltat és újra kezdjék, együtt. Nagyon hosszú regény, de nagyon jó is. Igazi, hús-vér szereplőkkel, akikkel együtt sír és nevet az olvasó (esetemben hallgató), akikért izgul, akikkel együttérez és akiket megsirat. Az a fajta könyv, ami hiányozni fog, űrt hagy maga után. Magyarul is megjelent, Helló, gyönyörűm címmel.

Grandhotel Schwarzenberg – Der Beginn einer neuen Zeit: Roman (Bad Reichenhall Saga 3)

Immáron felnőttek a gyerekek, régi ismerősök bukkannak fel újra baljós árnyakat magukkal hozva. Kissé hátborzongató volt ilyen messziről – az 1910-es évekből - indulva követni egy település és lakói sorsát, majd elérkezni az 30-as évekhez, amikor a „megfelelő” emberek, vagyis az addig legkegyetlenebbnek, legszámítóbbnak megismertek léptek be elsőként a nemzetiszocialista pártba, ill. az SS-be.

A II. világháború épp olyan kegyetlenül bánt Bad Reichenhallal, ahogy Európa nagy részével: éhínség, nélkülözés, halál a fronton és a bombázásokban. Bepillantást nyerünk még a család és a hotel háború utáni éveikbe is, ezek sem bővelkednek kihívásokban. Végül azonban a Schwarzenberg család és örököseik ekkor is – ahogy a trilógiában mindig, ha nehézséggel szembesültek – megtalálják a kiutat, amivel újra fel lehetne lendíteni a település illetve a hotel látogatottságát. Érdekes volt 3 generáción át követni a Schwarzenberg család sorsát ebben a kis bajor városban. Bár időnként néhány szereplő és a történet kissé fekete-fehéren van lefestve, összességében tetszett, érdekelt a sorsuk, a szívemhez nőttek a szereplők. Különösen az erős női karakterek emelkednek ki, 3 egymást követő generáció, anya-lánya-unokája, akik mindannyian felnőnek a feladatukhoz.

Grégoire Delacourt: Vágyaim listája - Újra

2016-ban olvastam és leginkább arra emlékszem, h nagyon tetszett. Már egy ideje kedvem lett volna újra elolvasni, de az utóbbi években (!) mindig kölcsönben volt valakinél, most viszont, h visszakerült hozzám, bele is kezdtem. A hosszú hétvégén egy megfázásból éppen kilábalóban 2 óra alatt, egy szuszra olvastam ki másodszor és ismét nagyon tetszett. Direkt nem olvastam el, amit 9 évvel ezelőtt írtam róla, hisz sok idő eltelt, én is változtam, érdekelt, másként látom-e ezt a kisregényt most.

Emlékeim szerint már anno is meglepődtem, h a szerző férfi, hisz a középpontban egy nő, Jocelyne áll. Egyes szám első személyű elbeszélésében először nagy vonalakban megismerjük teljesen átlagos életét, amiben túlsúllyal küzd, a férjével némileg elhidegültek egymástól, a gyerekeivel szintén csak szórványos a kapcsolata, méteráru üzlete nem nagyon megy. Mindenféle cél nélkül blogot indít, amiben kötésről, horgolásról, varrásról ír és amit napról napra egyre többen olvasnak. Közben vesz 2 euróért egy gépi lottószelvényt, amivel 18 millió eurót nyer. Rögtön tudja, mire vágyna a férje és bár lassan rájön, h neki is lennének vágyai, de arra is, h fél, ezzel a hatalmas nyereménnyel tönkre tenné az életét, az életüket. A dolgai a nyeremény nélkül is egyre jobban alakulnak: a férje egyre figyelmesebb, kedvesebb; Jocelyne észrevétlenül lefogy; a blog és a bolt annyira fellendül, h fel kell vennie valakit. Becsüli a kedves gesztusokat a házasságában a nehézségek után, az ismeretlenektől kapott odafigyelést, jó szót a blogja kapcsán, élvezi az élet apró dolgait.

Rá kellett jönnöm, hogy mindenki, még a csúfak is a szépekről álmodoznak, de soha nem juthatnak a közelükbe, mert ott vannak köztük a szépek és a még szebbek, és elállják az utat. Úgyhogy megtanultam meglátni a szépséget abban, ami számomra is elérhető: a kedvességben, a becsületességben, a figyelmességben.

Tele van tervekkel, amik között a 18 milliós csekk csak annyiban szerepel, h elégetné. Ekkor azonban férje megbocsáthatatlan árulást követ el ellene, megkérdőjelezve mindent, ami köztük történt. Jocelyne lába alól kicsúszik a talaj, de képes mégis újra felállni, újrakezdeni és megtalálni a boldogságot. A férje, bár valóra váltja saját álmait, de rá kell jönnie ugyanarra, ami miatt a neje nem akarta beváltani a csekket. A legfontosabb a szeretet, a törődés, a család és a barátok, ezek pénzen nem megvehetőek, mire erre ráeszmél már késő.

Ha megvalósítod mások álmait, el is veszed őket tőlük: nem lesz már miről álmodozniuk.

Különösen az elején tűnt fel, h a szerző milyen egyszerű stílusban ír, ami jól illik főhősnőjéhez, aki bár szereti a könyveket, de nem különösebben művelt. A nyelvezet talán idővel egy kicsit igényesebbé válik és a fenti idézeteken túl is sok értékes, elgondolkodtató gondolatot olvashatunk benne. Másodszorra is nagyon tetszett, megkapó, elgondolkodtató, mindig újra és újra olvasandó.

Sophie Oliver: Grandhotel Schwarzenberg– Rückkehr nach Bad Reichenhall (Bad Reichenhall Saga 2)

A sorozat 2. részének alcíme, Visszatérés Bad Reichenhallba. A visszatérő pedig nem más, mint az első részben a nagy világban szerencsét próbáló szegénylegény, Michael. Néhány év elteltével azonban dúsgazdag úrként tér vissza, aki megvette az újonnan épült, fényűző Grandhotelt. Anna a polgármester felesége és egy kisfiú anyja, boldog és elégedett életet él, de egykori szerelme felbukkanása nem hagyja hidegen.

Nem csak őt, hanem az olvasót is derült égből villámcsapásként éri, h férjének anno nagyonis komoly szerepe volt abban, h Michael elhagyta őt és a városkát. Innentől egyenes út vezet oda, h mindenféle akkori társadalmi konvenciót sutba dobva válik el a polgármestertől és megy hozzá szerelméhez, Michaelhez. Ezzel azonban el kell fogadni az elfogadhatatlant, h nem láthatja a fiát. Michaellel közös gyerekei születnek, de a polgármester sértettsége és bosszúvágya nem csillapodik, aminek következtében Michael gyorsan az I. világháború csataterén találja magát. Annának egyedül kell megoldást találnia a Grandhotel háborús problémáira, hisz nincsenek vendégek, nincs bevétel és étel. Megállja a helyét a nehéz időkben is, innentől kezdve viszont több nagyobb ugrás is van a regényben, hirtelen „felnőnek” a gyerekek, vagy legalábbis gyorsan szaladnak az évek, de Anna megpróbáltatásainak még közel sincs vége. Nekem egyértelműnek tűnt, h a szerző nem igazán akar az idősödő Schwarzenberg házaspárral foglalkozni, inkább áttenné a hangúlyt a fiatalabb generációra, meglátjuk a 3. részben, tényleg így lesz-e.

Anne Jacobs: Die Tuchvilla

Nagyon régóta megvolt már ez a könyv, talán leginkább a vaskossága riasztott el (700 oldal), de most végre sorra került a várólistáról. Tovább nehezítette a helyzetet, h 3 nagyon hasonló regényt olvastam/hallgattam egyszerre, mindegyik Németországban játszódott az 1900-as évek elején, ezért aztán a témák és a szereplők (urak és szolgálók) is nagyon hasonlóak voltak és a 3 közül valahogy ez fogott meg legkevésbé eleinte, ezért ezzel haladtam a leglassabban.

A végére viszont már tetszett, a szereplők is a szívemhez nőttek, így szívesen olvasnám tovább is, hisz ez az un. Tuchvilla Saga első része csak és van még további 5 rész, de jelenleg ezek nincsenek meg. Egyébként az összes kötet megjelent már magyarul is A villa címmel. A történet 1913-ban kezdődik Augsburgban és középpontjában a tehetős Melzer család áll. Épp akkor szegődik szolgálatukba konyhalányként az árvaházban nevelkedett Marie, aki makacs, büszke fiatal lány hírében áll. Igazából a történet első kötete, egyben az ő személyes fejlődéstörténete is, hisz először szobalány lesz, majd az egyik kisasszony legjobb barátnője, a házban mindenkinek a támasza és segítsége, sőt a fiatalúr – plátói – szerelme. Okos, segítőkész lány, aki kivívja magának a szeretetet és a tiszteletet, mindeközben pedig még önmagát is keresi és azt, ki is ő valójában. Szülei után nyomozva egy sötét titokra bukkan, ami munkaadójával is összefüggésben van és ennek a titoknak a megszellőztetése és beismerése Marie jövőjének és boldogságának kulcsa. Az első kötet, látszólag legalábbis, happy enddel végződik, de említés szintjén már megjelent az éppen kitörni készülő első világháború, ami feltehetően gyorsan véget vet az idillnek.