Az alcíme: Szerencselovagok a Hollywoodba vezető úton (Glücksritter auf dem Weg nach Hollywood), nagyjából vázolja is a témát, a címe pedig egy hotelre utal a film fővárosában, ahol többször is vendégek voltak a történet főszereplői, maga a szerző és Elliot nevű cimborája, akiknek minden vágyuk, h meghódítsák Hollywoodot, méghozzá a saját játékfilmjükkel. Az egyikük még idejében észreveszi, h ez még annál is nehezebb, mint amire számítottak, képes feladni az álmát és visszatérni a normális életbe, de Elliot makacsul hajszolja Hollywoodot: barátokon, ismerősökön és a családján gázol át, saját magát sem kímélve, de képtelen megvalósítani az álmait, élete már-már törvényszerűen torkollik ezek után tragédiába.
Ami kicsit visszatetsző volt nekem, h a könyv szerint minden nagy rendező gazdag, vagy valami nagy hátszele volt azért futott be, bizonyára van ebben valami, de azért nem elegáns ilyeneket írni pl. George Lucasról, vagy a német és hollywoodban is igen sikeres, tavaly elhunyt Bernd Eichingerről.
Összességében nagyjából megerősíti az ember fejében élő kliséket, a film fővárosában hatványozottan igaz az, mint nagyjából manapság mindenhol: kapcsolatok, kapcsolatok, kapcsolatok. Tipikus Hoollywoodot fest: vagy sikerül a csúcsra törni, vagy örökre lent marad az ember, a kettő között nem nagyon van alternatíva.
Eléggé zavart, h nem időrendben mesélte el az eseményeket, hanem minden „fejezet” máskor játszódott, teljesen össze-vissza ugrált az időben, így időnként nem volt egyszerű követni. Egyébként sem állt össze történetté, sokkal inkább egymáshoz inkább lazán kapcsolódó sztorik halmaza maradt, szerintem kár ezért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése