2012. május 23., szerda

Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács

Nem nagyon olvastam utána, miről szól a könyv, inkább csak egy megérzés volt, h el kellene olvasni, így fel is került a várólistámra.
Nagyon tartalmas és mély irodalmi kollázsszerűség. Nem a hagyományos elbeszélési stílust választotta ugyanis az írónő, hisz van itt minden: prospektus, távirat, kazetták leirata, levelek, KGB feljegyzések, előadások anyagai, prédikációk és még sok minden más. Nem igazi regény, dokumentarista módon ismerjük meg egy különleges ember, Daniel testvér életét és rajta keresztül még sok-sok más sorsot – lengyelekét, németekét, arabokét, zsidókét, keresztényekét.


Daniel 17 éves koráig nem hagyta el Lengyelországot, azonban mikor a német csapatok elérték az országot, több éves vándorútra kényszerült, majd ő vezette ki a zsidókat az emszki gettóból, ezzel megmentve az életüket. A könyv címe arra utal, h Daniel a gestapó tolmácsa volt, de érzésem szerint ez a legjobb szó a valódi hivatására is, ami nem más, mint az emberek közötti tolmácsolás, olyan értelemben, h megértesse őket egymással, olyanokat is, akiknek nem feltétlenül nyelvi nehézségei vannak egymással.
Egyrészről nincs igazi története a könyvnek, másrészről meg csak az van: sok-sok szomorú, elgondolkodtató és megható történet. Sokféle vallású ember története, akiknek életében fontos szerepet játszott Daniel testvér, akinek foglalkozása (kat.) pap, nemzetisége zsidó. Aki mint zsidó és mint keresztény ment Izraelbe, ahol háborús hősként fogadták, de nem ismerték el benne a zsidót.
Nagy részben zsidókról szól Ulickaja írása, de másként, mint általában: ebben is szerephez jut a Holokauszt, de nem csak és kizárólag az, sok zsidó sorsot, történetet megismerünk, vegyes házasságokat, kikeresztelkedéseket. Mellettük ugyanúgy helyet kapnak a katolikusok, ortodoxok, protestánsok, muzulmánok.
Ami nagyon tetszett Daniel személyiségében, h nem dogmatikus, van önálló véleménye mindenről, amit vállal is, így sokszor szembe megy az egyház hivatalos véleményével, például nem ismeri el a Római Szentszék vezető szerepét, miséit ivrit nyelven tartja, elhagyja a miséiről a Hiszekegy-et, mert néhány tételét nem osztja, nem hisz a Szentháromságban. Szerinte a kereszténység mindig is multikulturális volt, de a magva, a veleje mindenki számára közös kell legyen, a héj lehet más és más a különféle népeknél. Úgy gondolja tökéletesen mindegy miben hisz az ember, csak az nem mindegy, hogyan viselkedik. Az emberek mosolyognak, szeretik egymást – ez Daniel különleges tehetsége.
Nem vagyok (igazán) vallásos, mégis megérintett a könyv, sok mindent megtudtam a különböző vallásokról és nagyon sok értékes gondolatot kaptam a témában. Nem az a kimondottan szórakoztató könyv, de annál értékesebb szellemi muníciót ad az embernek.
Az orosz írónő - aki maga is kikeresztelkedett zsidó – 1992-ben találkozott Oswald Rufeisennel, az ő igazi Daniel testvér, a történetek és történések nagy része igaz, de a körülötte felbukkanó személyek és sorsok közül sok fiktív.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése