2012. május 4., péntek

Alex Capus: Léon und Louise

Az Amazonon figyeltem fel pár hónapja a könyvre, azóta szerepelt az elolvasandók listáján.
Rögtön a történet elején, 1986-ban találkozunk a címszereplőkkel a párizsi Notre Dame-ban, ahol épp Léon temetésébe csöppenünk, amin Louise is feltűnik. Senki sem ismeri személyesen, de mindenki tudja, ki ő: Léon nagy szerelme.


Kettőjük történetét a férfi unokájának elbeszéléséből ismerjük meg. 1918-ban még dúl az I. Világháború, mikor a 17 éves Léon megismeri Louisét. Lassan a csípős nyelvű, karakán lány és a kissé mulya fiú között szerelem bontakozik ki, de még mielőtt szárba szökkenhetne, a német haderők durván beleszólnak az életükbe. Közös biciklitúrájuk a világháború utolsó franciaországi harcában ér véget.
10 év múlva folytatódik a történet, mikor Léon már nős, van egy kisfia és egy normális, kissé unalmas élete. A történtek után próbálta megtalálni a lányt, de mindenkitől azt hallotta, h az meghalt, így új életet kezdett. Mindez addig működni is látszik, mígnem egy nap megpillantja Louisét a párizsi metrón. Néhány óra boldogság jut nekik, melyben beteljesítik szerelmüket, de a nő megesketi Léont, h nem fogja keresni őt. Így is lesz: élik az életüket egymástól pár utcányira, a férfinek sorra születnek a gyerekei, miközben ő minden este Louisére gondol. Majd a II. Világháború immáron fizikailag is messze sodorja őket egymástól, a nő időnkénti leveleiből értesülünk arról, h bármennyire is hideg és józan teremtésnek festi le Capus (legalábbis nekem annak tűnt), érzelmei változatlanok a férfi iránt.
Egy epizód erejéig olvashatunk a bátor kisember Léon ellenállásáról is a rettegett nácikkal szemben, de karaktere mégis emberi és gyarló marad, hisz miután a II. Világháborút is túléli a szerelmük, kettős életet élnek, úgy, h ezt mindenki tudja, de senki nem firtatja. Addigi életüket az egyetlen lehetséges módon folytatják, úgy, h a régi mellett elkezdenek együtt egy újat.
A történet magával ragadó szerelmi háromszög (Louise, Léon és a felesége Yvonne), de egyáltalán nem tipikus. Nem hitegetik, áltatják egymást, nem követelőznek, nem ragadtatják magukat hirtelen, meggondolatlan cselekedetekre, nincs szenvedés, mártírság. Ami a legnagyobb bravúr, h kicsit sem hajlik giccsbe, annak ellenére, h egy halhatatlan szerelem története, aminek a világtörténelemmel kell megküzdenie, aminek két világháborút kell túlélni, mire végre igazán kibontakozhat. Nagyon szépen és érzékenyen megírt, nem mindennapi, intelligens könyv, nyelvezete csodálatos, a történet izgalmas, könnyen olvasható, mégis elég mély ahhoz, h nyomokat hagyjon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése