Edith Templeton: Gordon

Magam sem tudom már pontosan, hogy került a könyv a látókörömbe, mindenesetre már olyan régóta kerülgettem, h idén felkerült a várólistámra. Mikor most nekikezdtem, meg is lepődtem az alcímen - Egy pszichiáter szexuális rabságában – nem tudnám megmondani, mire számítottam, de nem erre.

1946-ban vagyunk, a 28 éves Louisa otthon és társ nélkül kerül vissza a háború után Angliába. Mikor egy alkalommal egyedül megy kocsmába, egy idegen férfi magától érthetődő módon utasítja, h menjen vele. A két vadidegen sétál, majd a pasi két mondat között, mintegy mellékesen teszi magáévá. Így kezdődik vad és kiszámíthatatlan, érzelmek nélküli kapcsolatuk, amiben Louisa a nála 20 évvel idősebb pszichiáter, Gordon szexuális megszállottságának tárgya lesz. A nő nem naiv áldozat, önként és tudatosan megy bele a saját lealacsonyításába, kínzásába, a férfi pl. többször megerőszakolta és más egyéb kegyetlenségekkel sem kímélte.

soha nem engedlek el, mert soha nem lesz olyan nap, hogy ne tudnám, mivel kínozzalak

Feltűnt, mint korábban is, hogy Gordon valamennyi „mókásnak” nevezett története a fájdalmon, a gyötrelmen, mások megsértésén alapul

Hát ilyen ember ez a Gordon, ráadásul belelát a nőbe, analizálja. Végül véget vet a férfi a kapcsolatnak, amit azzal magyaráz, h Louisa azt várja tőle, mint egy apától:büntetést és védelmét, apafigurát csinált belőle. Kapcsolatukkal a történet még nem ér véget, megtudjuk azt is, h alakul a sorsuk ezután.
A regény 1966-ban jelent meg, írói álnév alatt, a pikáns részletek miatt sok országban betiltották. 2001-ben 85 évesen engedélyezte az írónő először, h a mű a neve alatt és az eredeti címmel jelenjen meg. Ezen felül még azt is bevallotta, h a történet önéletrajzi ihletésű.