Barbara Leciejewski: Versuchen wir das Glück

Ez a második könyvem a szerzőtől és bár az első jobban tetszett, ez sem okozott csalódást. Helene második házasságában él, épp csalfa férjét kíséri ki az állomásra, amikor összefut Ludwiggal, az első, igazi, egyetlen szerelmével. Ebből az apropóból ismerjük meg kettejük közös múltját, mindazt, ami közöttük történt, majd a sok-sok egymás nélkül töltött év történéseit is.

25 év telt el azóta, h egy pár voltak és őrülten szerették egymást, mégis egyetlen délután elég ahhoz, h minden visszajöjjön. Minden szóval, gesztussal, gondolattal újra közelebb kerülnek egymáshoz és az eltelt évek megtanították őket értékelni azt, amilyük volt és amit akkor, fiatalon olyan meggondolatlanul eldobtak maguktól. A végén még belengi egy kis balsejtelem a történetet, h talán mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy remélték és ahogy az olvasó is remélte, de aztán a szerző mégis a happy end mellett dönt, de ezzel nem volt bajom, mert nem az irreális, cukorszirupos, sokkal inkább a realisztikus fajtából való.