Mindenféle bevezetés nélkül az első oldalakon máris ott tartunk, h a párizsi lány, O szeretőjével egy kastélyba tart, maga sem tudja mi vár rá, némi titokzatoskodás után kiderül, h szexuális rabszolágnak választották ki, szigorú szabályok szerint kell öltözködnie, viselkednie, mindig mindenkinek odaadnia magát, a legkülönbözőbb kívánt módokon. Megdöbbentő kiszolgáltatottság, elképesztő szexuális alávetettség, kínzások és az egész csak fokozódik, mikor szeretője, jó barátja, Sir Stephan kezére játssza a lányt, h tegyen vele, amit jónak lát. Az idősődő férfinek van is néhány hátborzongatóan beteges ötlete és akarata előtt szó nélkül hajt fejet O. A történet arról szól, h a nő milyen mértékben képes alávetni magát szado-mazochista kapcsolataiban „szerelmei” megalázó és brutalitásba torkolló beteges akaratának.
Ami A szürke ötven árnyalatát illeti, O is élvezi az erőszakot, a korbácsolást, ahogy Anastasia, de itt bizonyos szempontból az egész sokkal durvább, vajmi keveset számít mit érez, mit szeretne ő, ez az, ami senkit sem érdekel. Teljesen elmarad itt az a csöpögős love story, ami mondjuk szerintem nem is illene a képbe, de ezáltal sokkal durvábbnak hat az egész. Minden eseményt kommentár és erkölcsi ítélkezés nélkül, a hősnő perspektívájából mesél el a szerző. Egyébként inkább sejtet, mint sokat leír és a téma ellenére maga a fogalmazás egyáltalán nem alpári, a stílusa sokkal kevésbé közönséges, mint a Shades of Grey-é.
Magával a történettel őszintén szólva nem tudok sokat kezdeni, nem tudom hogy lehet egy ember szabad akaratából ilyen alávetettségre képes, számomra megdöbbentő volt, h O mindent elfogad, mindennek aláveti magát, nem gondol menekülésre, meg sem fordul a fejében, h segítséget kérjen stb.
A regény mögött húzódó történet is nagyon érdekes: mi késztet egy nőt egy ilyen regény megírására? És ha már itt tartunk, egyáltalán, ki a szerző?
Az írónő igazi neve, Anne Desclos, francia lektor és író. Két pszeudonim alatt is ismert, Dominique Auryként ill. Pauline Réagenknét, ezen a néven adta ki ezt a könyvet. A II. világháború alatt viszonyba keveredett a nála 20 évvel idősebb főnökével, majd mikor a kapcsolat kihűlni látszik, a nő a férfi azon soviniszta kijelentésén felbuzdulva , miszerint egy nő nem tud erotikus regényt írni, esténként az ágyban kezdte el írni O történetét. 3 hónap alatt elkészült vele, a célja az volt, h magához kösse a szerelmét ezzel, ami sikerült is. (bár itt nem látom teljesen az összefüggést)
1954-ben jelent meg és nem túl meglepő módon komoly visszhangot váltott ki. Bestseller lett, egy ideig a legtöbb példányban eladott francia könyv a világban, 1955-ben elnyerte a francia irodalmi díjat (Prix des Deux Magots), ám ennek ellenére is beperelték a kiadót a regény obszcenitása miatt és több évre indexre került Franciaországban. A kiadó nem fedte fel a szerző kilétét, Aury csak egy 1994-es a The New Yorkernek adott interjúban vallotta be, h ő a szerző. Sokan kizártnak tartották, h ezt egy nő írta, az intellektuális, visszahúzódó Dominique Aury egyáltalán nem került szóba.
A könyv nagy hatást gyakorolt az erotikus irodalomra és az egyik legismertebb szado-mazochista regény, sokszor megfilmesítették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése