Tulajdonképpen az Ein Geschenk von Tiffany folytatása – ami tök jó, mert annak a végén Cassie és Henry összejöttek, minden szép és jó, most 2 év elmúltával újra betekintünk az életükbe. Kiderül, h bár szeretik egymást, másfél éve jegyesek, de Cassie 10 év félresikerült házasság után kiábrándult és nem akar újra férjhez menni, ez állandó feszültség forrás a kapcsolatukban.
Egyszerű, normális életet élnek Londonban, időnként fel-felbukkannak a regényben és az életükben az első kötetben megismert barátaik, Anouk, Kelly, na meg Henry nővére és Cassie legjobb barátnője, a minden lében száz kanál Suzy. Henry, a nagy felfedező újabb expedícióra készül, ami az utolsó pillanatban hiúsul meg, csalódottságában beleugrik egy másik kalandba, ami 3 hónapra elszakítja őket egymástól és egy ultimátummal búcsúzik, a nőnek döntenie kell, vagy esküvő, vagy szakítás. Cassie a régi és az új élete között áll, már nincs az egyikben és még nincs a másikban. De nem állíthatja meg az életét örökre, muszáj megtenni a következő lépést és elkezdenie Henryvel a közös életét, de nagyon tart egy újabb házasságtól. A munkába menekül, ill. Cornwallba Suzyval és a családjával, ahol ismét vár rá Henry ledolgozandó listája, tele feladatokkal, amik elgondoltatják és kihívások elé állítják. Nem nagyon segít a gondolkodásban a felbukkanó Luke, akivel heves new yorki románca még élénken él az emlékezetében és a pasi mindent elkövet annak érdekében, h ez így is maradjon.
Valahogy nehezen birkóztam meg vele az elején, pedig általában nagyon gyorsan és szívesen olvasom a regényeit, erre is nagyon kívácsni voltam, de valahogy alulmúlta a várakozásomat. Mondjuk pont egy elég sűrű időszakban is olvastam, ez sem segített, de nehezen haladtam vele, vontatott volt, sokszor nem nagyon kötött le. A szerző egyébként – számomra – lebilincselően tud írni a felső tízezer mindennapjairól, itt ez is hiányzott és valahogy nem volt a történet igazán koherens, hiányzott valami, ami igazán összeszőtte volna a sztorit. Nagyon bírtam viszont az időnként sziporkázó szövegeket, de ezek is inkább csak a vége felé jöttek, ahogy akkor állt össze számomra az egész regény is, akkor jöttek a meglepő, hirtelen fordulatok, a drámák, az izgalmak és persze a jól megérdemelt happy end. Szóval összességében jó volt és a vége megmentett egy csalódástól is, Karen Swanban továbbra is lehet bízni;).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése