Ernest van der Kwast: Die Eismacher

Egy olasz fagyi készítő családról szól a regény, akiknek Rotterdamban van/volt üzletük, ott töltik a nyarakat, régen a szülők, most az egyik fiúk vezeti, a másik modern költészettel foglalkozik, repked a világban. Ő a mesélő, visszatekint a gyerekkorára, a jelenben a világban utazgatva és a modern költészettel foglalkozva teljesen más életet él, mint a szülei és a fagyizót továbbvivő öccse.

Megtudunk azért sok mindent a tradicionális olasz szokásokról, sok infót olvashatunk a fagyi eredetéről, hogy készült még a dédapjuk idejében és hogy jutott el először távoli kontinensekre a jég, majd a fagyi, hogy találták fel a tölcsért, érdekesek voltak ezek az infók, bár nem tudom, h igazak-e, de feltételezem, h igen.
Túl a könyv felén már épp gondoltam, h mit lehet ezen még ragozni, amikor jött a fordulat…Luca a fagyis fiú megnősült, Sophiát vette el, akit gyerekkoruk óta ismertek és mindkét fivérnek tetszett, de nem lehet gyerekük, Luca miatt, aki arra kéri a bátyját, segítsen, ejtse teherbe ő a feleségét, majd hallgasson róla mindenki előtt…Így is lesz, a kisfiú lesz a család szeme fénye és bár a titkot senki nem árulja el neki, a szituációtól az apja és a nagybátyja is szenved és ez valahogy Giovannira is lecsapódik. A cím és a címlap alapján valahogy mást vártam, különösebben nem tetszett.