Catherine Tarley: Die Plantage

Antonia férje, Henry - akivel együtt vezették a nő ültetvényét és együtt szabadították fel a rabszolgákat - meghalt, az amerikai függetlenségi háborúnak épp vége. A nő számára férje egy feddhetetlen jellemű hős, de egyre több jel mutat arra, h ez nem egészen így van.

A nő gondolkodás nélkül fogad be és ápol egy angol tisztet, aki arra vetődik, de lassan kiderül, William nem teljesen a véletlennek köszönhetően kötött ki Legacy-ban. Szenvedélyes kapcsolat bontakozik ki a fiatal özvegy és a sérült tiszt között, aki közben már intézőként segítni a nőt. Annak ellenére, h kiderül, Antonia William gyermekét várja, a férfi visszamegy Angilába, a nő pedig marad, h tovább vívja harcait Legacy-ért. Hódolókban nincs hiány és már – röviddel a szülés előtt – majdnem elkötelezi magát az egyiküknek, amikor William visszatér, h leszámoljon a múltjával és azzal az emberrel, aki a végtelenségig megkínozta és azóta is szabadon garázdálkodik és öl. Innentől kezdve minden adva lehetne a happy endhez, de a szerző meghúzza a váratlant és - a meglehetősen nyitott befejezés ellenére – inkább a realitást válassza. Emlékeztet több dolgoban is az Elfújta a szélre (az időszak, a helyszín, a szereplők) , de ugyanakkor egyszerre társadalmi- és történelmi regény és krimi is. Az írónő folyamatosan azon munkálkodik, h a különböző szálak összeérjenek és nagyon jót tesz a regénynek, amikor ez megtörténik. Egyébként szerintem egy kicsit túl hosszúra nyúlt, úgy éreztem, az egész történet kb. a felétől indult be igazán. A több, mint 800 oldalas regény az idei várólistámon volt.