Hatice Meryem: Hogyan fogjunk hozzá egy nő meggyilkolásához?

2 kisregény olvasható a kötetben, a második a címadó.

Az 1. rész a „Csak egy hüvelyknyi férjem legyen…” címet viseli, ez 2002-ben jelent meg. Ahogy már a cím is utal rá, férj mindenképp kell, anélkül nem is igazi nő egy nő. Szerencsére talán egyre kevésbé hangsúlyos ez a megállapítás manapság, egyre kevésbé határozza meg a férje a nőt, de persze minél konzervatívabb, hagyománytisztelőbb a társadalom, annál fontos és annál meghatározóbb a férj egy nő életében. A török – szerintem – egy meglehetősen konzervatív társadalom, így számomra időnként hajmeresztő eszemfuttatásokat ír le a szerző a témában. Teljesen feltételes módban van írva az összes kis, néhány oldalas szösszenet, ha ennek-annak amannak a felesége lenne, megjelenik szinte mindegyikben az iszlám, utalás a fejkendőre, az imámra stb. A hentestől a futáron át a törpéig mindenféle férj alternatívát felvázol. A 2., a címadó mű ennél sokkal sokkolóbb. Törökország legnagyobb társadalmi problémája a gyilkosság áldozatául esett nők nagyon magas aránya, többségüket a családjukba vagy a közeli ismeretségi körükbe tartozó férfi öli meg. A szerző szenvtelen egyszerűséggel rajzolja meg a fiatal, öreg, nős, nőtlen, városi, vidéki, sikeres, munkanélküli, ismerős ismeretlen férfiak, vagyis a gyilkosok portréját. Rövid kis történeteiben olyan bagatell okokból ölnek meg nőket, mint egy buszjegy, egy sms vagy egy zuhanyzófej. Megrendítő, felkavaró, megrázó.