Gyurkovics Tamás: Akcentus

Kimondottan tetszett az első könyv – a Mengele bőröndje – amit Gyurkovicstól olvastam, ezért vettem meg ezt is. Lugosi Béláról szól a regény, aki egykor Drakulát játszotta Hoolywoodban, életéről azonban „fordított sorrendben” olvashatunk. Így már az első fejezet végén a filmsztár halálánál vagyunk és már ebből a kb. 40 oldalból is kiderül, h nem volt egy fáklyásmenet Lugosi élete.

Teljesen olyan – és valószínűleg így is történt – mintha Gyurkovics lineáris fejezetekben írta volna meg a regényt, majd amikor kész volt vele, egyszerűen fordított sorrendbe rendezte őket. Én nem szeretem, ha egy elbeszélés nem lineáris, különösen akkor, ha az – szerintem – nem tesz hozzá a történethez, ahogy itt. Számomra, különösen az elején elég nehéz volt értelmezni az olvasottakat, mert erre nem voltam felkészülve, ráadásul semmi évszám, semmi nem segíti az eligazodást az útvesztőben. Lugosi Béla, akit megismerünk a regény lapjain igazi bohém művész, aki a még meg sem keresett pénzt is már háromszor elköltötte, nagyzol, iszik, kábítószerezik, habzsolja az életet és a nőket, érzékeny, ha saját magáról van szó, mindenki mással inkább érzéketlen. Drakulával először egy színdarabban hódítja meg Amerikát, majd filmen az egész világot, ekkor kezdődik az a tendencia, h már a következő film/szerep/munka gázsiját költi, ami még sehol sincs. Sikere és az, amire talán predesztinálva lehetett volna, nem folytatódik. Kisebb-nagyobb film- és színázi szerepek tömkelegét játssza még el, de az igazi nagy siker már elmarad. Ebben bizonyára szerepet játszott magyar akcentusa és magyarsága is, amit soha sem tudott és akart levetkőzni, ez végig kísérte nem csak a regényt, hanem Lugosi életét is. Állandó vesszőparipám az életrajzi jellegű regényeknél, h mennyire hitelesek, reálisak vagy inkább fikciók? Itt erről annyit lehetett megtudni, h Gyurkovics rendelkezésére bocsátották a készülőben lévő Lugosi monográfia kéziratát annak szerzői, ami mindenképpen a komoly életrajzi tartalom mellett szólhat. Viszont a regény mesélője, Lugosi titkára, Zazi, kitalált szereplő, ami viszont nem feltétlenül a „hitelesség” mellett szól. Ez a szereplő egyébként szerelmes a főnökébe, ezért Gyurkovics szerelmes regényként tekint a könyvre, ami engem azért eléggé meglepett. A szerző egyébként saját bevallása szerint szeret olyan történetekkel dolgozni, ahol vannak fix pontok és valódi adatok, de az üres foltokat a fantáziájával töltheti ki, ezt láthattuk itt és már a Mengele bőröndjében is. Bár mindennek ellenére is tetszett a regény, nekem biztosan jobban tetszett volna lineárisan elbeszélve.