Budapest Nagyregény

Újabb várólistás olvasmány volt ez, ami 2023-ban, Budapest 150. születésnapjára jelent meg. Amikor hallottam róla, rögtön felkeltette az érdeklődésemet, majd tavaly meg is vettem, de ahogy öregszem, egyre inkább riasztanak az ilyen vaskos könyvek (476 oldal), szóval nem ártott a plusz, várólistás motiváció.

Már a címe fura és félrevezető, mert nemhogy nem nagyregény, mégcsak regény sem, sokkal inkább egy - elvileg – Budapestról szóló novellás kötet. A koncepció szerintem jó, rögtön meg is vett kilóra már anno, amikor először hallottam róla: 23 fejezet Budapest 23 kerületéről, 23 ismert, sikeres magyar író tollából. Ha minden igaz, az írók maguk választhatták ki a kerületet, amiről írtak, valamint a lakosság közreműködését is kérték, akik saját emlékeikkel, történeteikkel, régi fotóikkal, dokumentumaikkal vettek részt az alkotófolyamatban, ezzel inspirálva a szerzőket. A 23 novellából elvétve találtam olyat, ami igazán tetszett. Legjobbnak én a 3. kerületről (Óbuda-Békásmegyer) írtat találtam Vámos Miklóstól, régen sokat olvastam tőle és az első kettő után – pedig azokat sem ismeretlen kezdők írták (Cserna-Szabó és Krusovszky) - ez volt az első, ami megfogott. Van eleje-vége-értelme, olvasmányos, érthető, könnyed és nem utolsósorban egyértelműen kivehető belőle Óbuda. Tetszett még a 9-es és a 10-es, vagyis egy ferencvárosi szilveszter „akkor és most” ill. egy frissen odaköltözött 6. osztályos lány naplóbejegyzései. Karakteresnek találtam a 12. kerületről, a Hegyvidékről (ezen a neven nem tudok elsülni, pedig nem most hallottam először), Háy János írását, amiben pontos képet rajzol az előkelő hely lakóiról, ráadásul ennek is volt eleje, vége, sőt, még csattanója is. Volt még néhány olyan, amik történetként még egészen tetszettek, de számomra nem Budapestről, vagy a valahányadik kerületről szóltak, ami pedig a cél lett volna. Pedig elvileg bár a szerzők szabadon dolgozhattak, de legalább két idősíkot kellett használniuk és fejezetükben az adott városrész három emblematikus helyszínét meg kellett jeleníteniük. Az első feltétel nem tett minden történetnek jót, a másodikat meg nem mindegyik tartotta be szerintem. Bosszantó volt, h a novellák nem a szerzőjük nevével kezdődnek, ezért minden egyes alkalommal hátra kellett lapozni a tartalomjegyzékhez. A legnagyobb probléma viszont inkább az, h a 23 novellából egyáltalán nem rajzolódik ki, még halványan sem Budapest. Nem áll össze a kép, nem kerülünk közelebb a városhoz és nem tudunk többet róla, mint a „nagyregény” olvasása előtt.