2010. február 27., szombat

Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában


A regény méltán híres és kedvelt, tele van elgondolkodtató sorokkal, olyannyira, h pont ezért nem is lehet igazán gyorsan olvasni szerintem, mert lépten-nyomon zseniális gondolatokra bukkan az ember. A főszereplő Ravic személye által képet kapunk egy német koncentrációs táborból menekült-, egy illegálisan dolgozó orvos -, és egy szerelmes dillemáiról, mindennapjairól a ’30-as évek végének Párizsában. Ezek mellett még szó van mindenről, amiről az élet is szól, önzetlen barátságról, emberségről, becsületről, bosszúról, árulásról, megcsalásról, orvosi etikáról, hazugságról, önzetlen segítségről, kollegialitásról, kapzsiságról, nagylelkűségről és még sok minden másról. A könyv összes szereplőjét Ravic által ismerjük meg, aki mindannyiuk életében fontos szerepet játszik, de nekem úgy tűnt, h ők sokkal kevésbé kulcsfigurái a német orvos életének. Érdekes, h többször is, mint szerelmes könyvről hallottam róla, számomra ez a szál nem volt annyira domináns ill. ez a szerelem Joan és Ravic között egészen más, mint a nagy „klasszikus, romantikus” szerelmek a szerelmes regényekben. Rám sokkal inkább hatott a menekültek sorsának leírása, Ravic orvosként való „kizsákmányolása” és bosszúvágya ill. annak beteljesülése.
A regény legnagyobb tanulsága: Embernek maradni bármi áron...
Ja és a könyv egyben a Calvados legjobb reklámja is, nem tudom hányan vásárolták meg világszerte a könyv és főszereplőinek hatására életük első francia almaborát, de szerintem voltak egy páran;).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése