2011. november 22., kedd

Palya Bea: Ribizliálom

Egész véletlenül bukkantam rá, nem is hallottam róla, h ő is – oly sokakhoz hasonlóan – könyvet írt. Hirtelen felindulásból meg is vettem a cd-s verziót, mert bár nem vagyok sem rajongója, sem különösebben ismerője a zenéjének, de abban biztos voltam, h a cd meg fogja érni azt a plusz x száz forintot, így is lett. Kellemes, dallamos, andalító, érdekes, időnként meglepő szöveg, hallgattatja magát.
Számomra Palya Bea hiteles művész, nem úgy, mint a manapság pár hónap erejéig felkapott sztárocskák, vagy celebek (még a szótól is rosszul vagyok), akik semmit sem tettek le az asztalra. Pont ezért is reméltem, h nem ül fel a „népszerű vagyok, írok egy tingli-tangli könyvet” hullámra, azt gondoltam, h ennek valami különlegesnek kell lennie, ha 35 évesen önéletrajzi könyv írására ragadtatta magát.


Ami biztos, h nem egy tucatkönyvről van szó, tele van színnel, érzelemmel, tájnyelvvel. Bejárta a világot, miközben nagykanállal fogyasztotta a pasikat, boldogság, csalódás, szenvedés, öröm váltották egymást az életében, mint mindenkiében. Sok kalandot, történetet ír le, ezek egy része számomra kevésbé volt élvezhető a sok-sok név, együttes, zenész miatt, akik többnyire a körön kívüliek számára szerintem ismeretlenek, időnként picit sok volt az ezotéria és a jóga is. Persze önéletrajzi jellegű könyv esetében nyilván badarság ilyesmibe belekötni, mert neki ez az élete. Ami kicsit zavart, h bár eleinte még lineáris az elbeszélés, aztán viszont elkezdett ide-oda csapongani, időnként nehéz volt követni.
Tetszett, h nem tökéletesnek festette le magát, időnként keresetlenül őszinte, úgy is, h nem jött ki belőle túl jól, nem szépíti a dolgokat, eddig féltve őrzött titkokat is elárul magáról, időnként megkapóan emberi, nem gondoltam, h ennyi kérdőjel van a fejében. Felmerült bennem az is, h kell-e ilyen részletesen és nyíltan írnia a szerelmeiről, szeretőiről, szüleiről, kinek jó ez, magából akarja kiírni, lezárni, vagy miért? Helyenként túl soknak éreztem, zavarba ejtően privátnak.
A cím és a borító talány számomra, bár a címre van valamiféle magyarázat a könyvben, bár nem tudom lehet-e annak nevezni a tényt, h van egy száma, aminek ez a címe. És;)?
Meglepően személyes könyv egy világgá induló, magát kereső emberről, kicsit másra számítottam, igazából nem tudom hova tenni. Nem vagyok biztos benne, h kellett ez neki, nem derült ki számomra, miért született a könyv, miért érezte szükségét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése