A főszereplő, Sophie elveszti a munkáját, ráadásul 3 hónapja a pasijával is szakított, romokban az élete, szóval a szokásos chick-lit felállás. Kiderül, h anyja nagynénje, Johanna ráhagyta Dél – Tirolban a kis panzióját, Alreint, ahol gyerekként sok időt töltött Sophie. Bár persze semmi tapasztalata a vendéglátásban, de kénytelen átvenni a panziót, mert a végrendeletben kikötötték, h nem adhatja el. Mivel más dolga úgysincs, odamegy és elámul…egyrészről hatalmas lehetőség, angyali nyugalom, csend és idill, gyönyörű táj, másrészről egy házaspár a panzió mindeneseiként, akik leginkább azon vannak, h mindenkit elüldözzenek – beleértve az új tulajt is. Szórakoztatóan ismerjük meg a helyzetet, a problémákat, majd persze sikerül fellendíteni a panziót – hála Sophie barátnőinek – de az intrikák csak nem maradnak abba. Az egyik ilyen ügy után kerül Alreinbe Nick, a szakács és ezzel a történetbe - jó a felén túl - a szerelmi szál. Nagy a meglepetés és nem éppen kellemes, mikor Nickben, legutóbbi egy éjszakás kalandjának főszereplőjére ismer Sophie, akit reggel nem túl kedvesen dobott ki a lakásából.
Persze aztán semmi melodráma, minden happy a végére, egyetlen kritikám talán épp ez, h a befejezés talán egy picit túl idillire sikerült. Tetszett, h nem bagatellizálta el a panzió problémáit, számomra ez a rész és a fellendülés reálisnak tűnt, nem kreált belőle tündérmesét és nem lett belőle mellékszál a szerelmi mellett, sőt. Emellett tájleírás, szokások, kicsi gasztró, kicsi szerelem – egy nagyon jó kombináció, játékosan megírva és úgy, h mindig tudott valami újat hozni, amivel fenntartotta az érdeklődésemet. Nagyon tetszett, talán még jobban, mint az első könyve, amit olvastam tőle, ennek egyik oka biztos az, amit már ott is megállapítottam, h van mindkét könyvében valami, ami elüt a lapos tucat könyvektől, mindkettőben volt valami olyan téma, ami engem személy szerint megragadott, ami érdekelt és ezek köré építette fel a történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése