2014. augusztus 17., vasárnap

Herman Koch: A vacsora

Húú, hát ez egy elég érdekes olvasmány lett. Mikor először megláttam a könyvet, a cím alapján inkább valami gasztro dologra számítottam, hát nagyon nem.


Két házaspár vacsorázni megy egy elegáns étterembe. Lassan kiderül, h a férfiak testvérek, az egyik ismert politikus, akinek jó esélye van, h ő legyen Hollandia következő miniszterelnöke. Pault, az öccsét minden frusztrálja a sikeres bátyjával kapcsolatban: a viselkedése, a beszólásai, a létezése…
A vacsora – az előtélte, a főétel, a desszert és a digestive – alatt nem csak a családokat ismerjük meg, hanem a rég- és a közelmúltjukat is, a mesélő Paul révén. Majd lassan, kényes társadalmi témák érintésével, eljutunk közös és igen súlyos erkölcsi problémájukhoz. Kamasz fiaik egy buli után felgyújtottak egy ATM-ben alvó hajléktalan nőt, aki meghalt. Ráadásul nem is hagyták abba továbbra sem a hajléktalanok „molesztálását”. A szülők két pártra szakadnak a dilemmában, három az egy arányban. Csak Serge, a politikus akar tiszta vizet önteni a pohárba a fiúk érdekében, ezzel kvázi feladva politikai karrierjét is, míg a többiek a gyerekek védelmében az eltusolást forszírozzák. Tovább bonyolítja a helyzetet, h jelenleg Sergék Burkina Fasoból örökbefogadott fia próbálja zsarolni a fiúkat. Ekapcsán merül fel a fekete fiú, kontra elit fehér család problematikája. A fő kérdés viszont, egyértelműen a regény alcíme, „A gyerekedért bármit megtennél, ugye?" Ezzel párhuzamosan persze önkéntelenül is elkezd az olvasó morfondírozni azon, mit tennék én, ilyen helyzetben?
Nagyon érdekes a két testvér, Serge és Paul személye a regényben. A mesélő Pault eleinte teljesen normálisnak, már-már szimpatikusnak találtam, de idővel teljesen megváltozott a véleményem. Kiderül, h ritka öröklött pszichológiai betegsége miatt látszólag teljesen érzéketlen, ennek hatására egyre kevésbé tudtam azonosulni vele, egyre inkább visszataszítónak, abnormálisnak éreztem a megjegyzéseit, a véleményét. Serge viszont a végére pozitívabb karakterré válik annál, ahogy az öccse az elején lefestette. A két feleség figurája kevésbé kidolgozott, de a végén mégis egyikük „dönti el a vitát”, anyatigrisként.
Szövevényes történet, ami szerintem nagyon jól van megírva, tele feszültséggel, csak úgy szaladnak az oldalak, de kicsit fura könyv is, egész máshova lyukad ki, mint gondoltam volna az elején.
A cím remek, hiszen valóban egy vacsora időtartalma alatt játszódnak az események, ezalatt kellene megoldani az erkölcsi dillemmát a pároknak. A homár ollói felett látható alcím pedig – bár eleinte egyáltalán nem kapcsolódik a történethez – tökéletesen foglalja össze a regény legnagyobb kérdését.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése