Bár nem akarja megbántani az anyukáját, mégsem tudja leplezni csalódottságát, ami nagyon rosszul esik az édesanyjának, hisz arra is alig volt pénze, h összeszedje a jó gyapjúra a pénzt, minden este a pulcsin dolgozott, remélte, h a fia megérti, mennyire szerette volna megvenni a biciklit, de egyszerűen nem ment. Szívszorító, ahogy leírja a biciklire várakozást, a csalódottságot, az ember megérti a gyereket, de átérzi az anya helyzetét is. Megérti mindkét félt és talán mindkettőjükhöz hasonló szituációban is volt már. Aztán ami utána következik, az maga a rémálom, több, mint büntetés Ednek: elégedettlenségével, makacsságával olyan szituációba haszolja az édesanyját, ami aztán balesettel és halállal végződik. Marcangolja a lelkiismeret, a nagyszüleihez kerül, de nem találja magát, a helyét, semmi és senki sem elég jó. Neki szülőkre lenne szüksége, nem nagyszülőkre, szívszaggatóan vágyakozik utánuk és közben bolondságokat csinál.
A történet tanulságos és meglepően komoly, de aztán elbagatellizálja, zárójelbe teszi a végére a nagy részét, de végülis jól van ez így, mert elgondolkodtatja az olvasót – nem az ajándék a lényeg, hanem a szándék, a szeretet és erre a gyerek Ed is rádöbben, még időben. Most még nekünk sem késő, h a karácsonyi rohanás közepette meáglljunk egy percre és elgondolkodjunk, ki és mi a fontos számunkra az ünnep alkalmával. Állítólag ez a szerző igaz története, 30 évébe került, h megírja a gyerekkorában átélteket. Persze változtatott rajta, de az ötletet a saját élményei adták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése