2015. november 22., vasárnap

Tessa White: Die Insel der Orchideen

A könyv egyszerre két listámon is szerepelt: az egzotikus helyeken játszódó jó nagy kupacból választottam a Várólistámba és pont a helyszín – Szingapúr – miatt került fel a 2015-ös nagy olvasási kihívásba is (egy könyv, ami egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam jutni).


Az 1800-as évek közepén Hamburgból az Uhldorff család Kína felé hajózik, az apa ott fog misszionáriusként dolgozni. Véletlenül kötnek csak ki mégis Szingapúrban, mert az anyjuk annyira rosszul viseli a hajóutat.
A regény a két Uhldorff nővér, Johanna és Leah sorsát követi nyomon. Johanna a jó, engedelmes lány, rátalál nagy szerelmére még a Szingapúr felé tartó hajóúton és bár meg kell harcolniuk egymásért, végül Friedrich felesége lesz. Gyerekeik születnek, de a férfi gyorsan megváltozik, kudarcot kudarcra halmoz, csak régi barátja, Farnell húzza ki újra és újra a csávából, prostikhoz jár, végül öngyilkos lesz.
Leah a kalandor, viszonya lesz a város leggazdagabb családjának örökösével, nagy szerelem, lelepleződés, Johanna és az anyja elárulták, terhes, a kislánya meghal - legalábbis ezt mondja neki az anyja, megszökik, rengeteg kalandba, veszélyes helyzetbe keveredik Kínától Javán át mindenütt, míg végül találkozik Bertranddal, akit lenyűgöz a nő tudása és kalandvágya, együtt kalandoznak, majd összeházasodnak, báróné lesz és fiút szül.
A végén az írónő újra összefonja a nővérek sorsát és egy izgalmas végjátékban méltó befejezést ad a nagyszabású és szövevényes családregénynek. 1856-1883-ig követjük a szereplők életét, közben a szívemhez nőttek, pont ezért jó lett volna bővebben megtudni, hogy folytatódik 1-2 ember sorsa, soké egyértelmű, de vannak nyitott kérdések, ezért egy kicsit kár. További kis kritika, h az első fele sokszor vontatott és unalmas volt, de aztán ahogy haladt előre a történet egyre jobb lett. Szeretem, az olyan regényeket, ahol egy más korba, más világba, egy egzotikus, ismeretlen országba csöppenek. Ez történt itt is, de sajnos Szingapúr szempontjából csalódás volt, persze meg lehet tudni róla ezt-azt, de nem átfogóan, csak időnként mellékesen, ezt sajnáltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése