A főhős görög Zétát 12 évesen eladja az apja rabszolgának a Római Birodalomban, majd állatként kezelik a főúr gyerekei, megesik egy másik nemes úr Priszkosz rétor szíve rajta, megveszi, nagyon jó sora van nála, 8 év után felszabadul, de vele marad és elkíséri a hun fejedelmhez a rettegett Atillához. Érdekesség, h a valóságban, Priszkosz rétor az egyetlen, korabeli Atilláról szóló beszámoló szerzője. Hun földön beleszeret az egyik vezér lányába, Emőkébe, aki persze nem lehet az övé. Zéta, mivel már nem rabszolga felajánlja – csellel – szolgálatait Csáth vezérnek, csakhogy a lánya közelében legyen, megtanul hunul is. Atilla a Római Birodalom ellen vonul, Zéta is harcol, megsebesül és még pestist is kap, de csodával határos módon nem hal meg. Némi kitérő után visszamegy a hunokhoz, Atilla is hazatér a háborúból és Zéta az ő embere lesz, tolmácsol, véleményt is mond és már mikor épp arra lehet számítani, h Atilla felszabadítja és vagyont ad neki, meghal a hun király. Ezután Zéta élete is veszélybe kerül, de élete egy fontos nője megmenti, egy másik pedig társává szegődik és elmenekül vele.
Először meglepett a könnyed elbeszélés módja, de aztán kb. a felétől már kissé vontatottnak találtam. Az először 1902-ben megjelent regény sikere talán épp abban áll, h Zéta közvetlen hangú elbeszélését gyerekek és felnőttek egyaránt értik. A cím magyarázata az előszóban olvasható, ami Gárdonyi szerint „utószóként is olvasható”:
„Hát én volnék az a Zéta. S bizony mondom: nem ismer engem senki… Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”Zéta valószínűleg maga az író, akit sokan különcnek tartottak, és biztosan nem ismertek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése