2016. január 13., szerda

Schein Gábor: Svéd

A könyvesBlogon olvastam először a könyről, méghozzá nem is akármilyen kontextusban, a 2015-ös év legjobb könyvének választották, persze, h felkeltette az érdeklődésemet. A book&walk-nak hála gyorsan hozzá is jutottam.


Grönewald úr svéd diplomata volt, aki feleségével 1956 után egy ausztriai magyar menekülttáborból fogadott örökbe egy hároméves magyar kisfiút, Ervint. Sajátjukként, svédként nevelték a feleségével, de az idős férfi élete végén szeretne többet tudni a fiáról, akinek élete épp váratlanul összeomlott, ezért nyomozásba kezd. A szálak Bíró doktornőhöz vezetnek, a Budapestre, Lipótmezei elmegyógyintézetbe, ahol Ervin anyját is kezelték. A doktornő feladata tehát az lesz, h segítsen lezárni egy ismeretlen ember hosszú és titkokkal teli életét, ráadásul pont akkor, amikor Magyarországon „mindenkit normálisnak nyilvánítanak”, vagyis bezárják a munkahelyét, az elmegyógyinézetet.
A regényt semmiképpen sem sorolnám a könnyű és könnyen emészthető irodalom kategóriájába. A Svéd időnként kamaradráma, máskor családregény, de kicsit krimi is, amiben a szereplők Ervin identitását– de közvetve a sajátjukat is – igyekeznek megfejteni. A legizgalmasabb kérdés szerintem, h miként alakult volna a kisfiú élete, ha nem kerül Svédországba? Ez biztosan megváltoztatta az életét, de vajon a sorsát is? Hogy reagál az ember, amikor addigi élete, minden amit a családjáról gondolt, kártyavárként omlik össze, megkérdőjelezve identitását?
Hogyan fogadjunk el bensőleg értelmesnek és igaznak egy álláspontot, ha az elfogadása felszámolja, akár csak egy órára, vagy egy napra is, annak a történetnek az egyedüli igazságát, amelyben felnőttünk, és amelyhez minden más történet igazságát viszonyítottuk?
Szintén érdekes elgondolkozni azon, vajon azzal, h megismerünk néhány írott dokumentumot a múltból, megismertük a múltat is? A regény tehát jónéhány kérdést felvet, gondolkodásra késztet, de a válaszokat mindenkinek magának kell megtalálnia, megadnia.
A fiktív történetet a szerző egy valódi dokumentumra építette, egy 16 oldalas szövegre, ami egy betegről íródott a Lipótmezőn. A könyvet Szőcs Petra fotói illusztrálják, de ezek inkább arra hivatottak, h asszociációkat hívjanak életre és továbbvigyék az olvasót.
Schein Péter irodalomtörténész regénye a 2015-ös könyvhétre jelent meg és egy komoly, művészi, nem mindennapi olvasmány.

1 megjegyzés:

  1. a szerencsedobokocka hattertol nem latszik amit irsz ... kicsereled?;)

    VálaszTörlés