A köetet egy sorozat része, már 3 rész jelent meg, ez a 2. és nyáron jön a 4., de persze nem összefüggőek a kötetek és a történeteket is különböző emberek jegyzik.
Az új és az idegen nem csak a világ másik végén található, hanem mindenhol, ahol az ember nyitott szemmel és éberen éli át a világot és a csodáit.Ez egy nekem tetsző „mottó” lett volna, de aztán szerintem a történetek általában nem ennek szellemében íródtak. Nagyon különbözőek, vannak rövid, pár oldalasak és jóval hosszabbak is, a legtöbbel nem sikerült összemelegednem, talán mert az általam annyira szeretett útleírásokat szinte hiába kerestem itt, ez alatt az utazás élményekkel teli, színes, érdekes, szórakoztató leírását értem. Meg hát azért az is látszik, h ezek az emberek utazók – vagy még inkább a többség kalandor:S - de ez nem feltétlenül jelenti azt, h jól és élvezetesen tudnak írni. Sokszor nem is tudtam útleírásként értelmezni az írásokat, mert az országok is olyan egzotikusak és általában veszélyesek, h inkább akciódúsra és thrillerszerűre sikeredett néhány írás.Ez pont azt a tendenciát propagálja, ami a világban már jó ideje nagyon dívik és amit én annyira nem kedvelek: menj minél messzebbi, hajmeresztőbb helyre…Kicsit az volt az érzésem, h egymást akarták túllicitálni páran, h az utazásuk veszélyesebb, őrültebb, eszetlenebb legyen, mint a többieké, vagy h az övék legyen a leg…leg…leg, számomra sok esetben érthetetlenül felelőtlenek: Nem ajánlják az Afganisztánba utazást? Akkor ott a helyünk, induljunk rögtön; Veszélyes ez a szakasz Kongóban? Szuper, pont ezt kerestük – nem tudom ezt mással magyarázni, mint talán csak azzal, h az utazásban is vannak már adrenlin junkie-k, akiknek mindig több és több kell, egyre inkább a veszélyt keresik, aminek nem sok köze van az adott ország megismeréséhez. Többen a szerzők között is csak oda jegyet váltottak valahova és már hónapok óta utazgatnak, sőt valaki már 5 éve…már hosszú évek óta igazi tradíciója kezd ennek kialakulni a világban. Volt egy család, aki 4 gyerekkel feladta az egzisztenciáját, eladta a házát, ők is csak egyirányú jegyet vettek Bangkokba h világkörüli útra menjenek, egy másik pár a néhány hónapos fiával túrázik Norvégiában, a kocsiban alszanak, hideg van mindig is mindenhol…jááááj, az ilyenektől agylöbböt tudok kapni, akik olyan szabadok, eltáncolják a nevüket és mindenről meggyőznek, h az a helyes. Szóval őszintén szólva általában inkább felhúztam az egészen magam, minthogy tetszett, vagy szórakoztatott volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése