Azért a 3. részre eljutottam odáig, h már tényleg mindenkit tudtam hova tenni a családból, így sokkal követhetőbb volt a történet. Továbbra is a 3 nővérre, a Hamburgban jómódban élő Carolára és két Ausztráliában maradt húgára, Minára és Elsára összpontosítunk, de mellékszálként ezúttal is olvashatunk a nagynénik sorsának alakulásáról, ahogy unokatestvéreikről, bátyjaikról és a nagymamájukról, Emiliáról, akinek történetét az 1. könyvtől követjük nyomon. Kialakultak a karakterek, az elején kicsit szkeptikus voltam, h jó ötlet-e ennyi szereplővel próbálkozni, de a végére azt mondom igen, mert a legtöbbjük már nem felszínes karakter, hanem egészen kiforrott lett.
A fiatal nők életében a szerelem, a házasság és a várandósság, a gyerekek a központi témák Hamburgban és Sydneyben is, de továbbra is érdekes a két világ szembeállítása, a különböző élethelyzetek, szokások, vélemények és lehetőségek. Az I.világháború „szembe állítja” egymással a családtagokat, nem csak a Németországban és az Ausztráliában élőket, hanem az ausztrálokat is, hisz vannak, akik németnek érzik magukat, annak ellenére, h sosem jártak ott, más családtagok viszont már szívvel-lélekkel ausztrálnak vallják magukat. Mindez – lévén ellenfelek a háborúban – még bajba is sodorja őket, Sydneyben is megfigyelik őket, az ellenségeket. Ám a háború után végre összejön a nagy találkozás, Elsa meglátogatja a családtól 40 éve elszakított Carolát Hamburgban és bár az élet ott álomszerű és tele van luxussal, amit addig soha nem engedhetett meg magának, de a család, a testvérek és nagynénik, unokaöccsök és a munkája mégis visszaviszik Sydneybe.
Ezúttal is marad néhány ausztrál őslakos, vagyis aborigine a történetben és a helyzetükről ill. annak változásáról is képet kapunk, amit kimondottan érdekesnek találtam.
A 3 kötet főszereplője, Emilia 85 éves korában meghal, az őt története és ezzel a trilógia lezárul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése