Katharina az orosz cár húga, már kétgyermekes anyaként kerül Württembergbe h a trónörökös, Wilhelm felesége legyen, akit egy kislánnyal ajándékoz meg, pont amikor trónra kerülnek. A nővérek Sonia és Eleonor egy útonálló, Columbina lányai, mindig tisztességtelenül jutottak pénzhez, de már olyan fokú az éhezés és a szegénység, h úgyse nagyon lehet.
Egy szerencsés véletlen folytán kerülnek az udvarba és ott dolgoznak a konyhán. Eleonor éleslátásával és talpraesettségével egyre inkább beilleszkedik (a cím is a királyi cukrásszá avanzsált idősebb nővérre utal), míg a húga önzőségével inkább magára haragít mindenkit. Míg Sonia mindenkivel megosztja kegyeit, addig a nővére Leonhardra koncentrál, de a férfi hamarosan elhagyja az éhínségtől sújtott Württemberget a bátyjával és annak családjával, h a királyné szülőhazájában, Oroszországban próbáljanak szerencsét sok más honfitársukkal együtt. A szerelmeseket aztán nem csak a fél kontinens választja el egymástól, hanem a történések is, végül mégis egymásra találnak. A regény másik két fontos nőalakja, a királyné és Sonia nem élik túl az első kötetet.
Fura volt ez nekem, egyszer csak vége lett, de a történet egyik szálát sem éreztem igazán lezártnak és valahogy az egész sem állt koherensen össze szerintem. Persze trilógiáról van szó, szóval még reménykedek, bár már elkezdtem a második kötetet és egyelőre még nem világosodtam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése