Noa C. Walker: Du, ich und die Farben des Lebens

Janica esti kutyasétáltatása közben lát meg egy férfit, aki épp ugrani készül egy hídról, amit némi lelkére beszéléssel meg tud akadályozni. Így ismerkedik meg Steffennel, akinek az élete romokban hever ill. Thomasszal, Steffen öccsével.

A lány apja lelkipásztor és pszihológus is, Janica őt ajánlja a talajt vesztett férfinak segítőként. Janica és Thomas, Steffen öccse egymásra találnak, boldogok együtt, mígnem a lány rossz hírt nem kap: újra kiújult nála a rák, amivel 15 éve, gyerekként felvette a harcot. Akkor úgy tűnt nyert, de csak időt, értékes éveket, nem életet nyert. Először minden kapcsolatot megszakít Thomasszal, nem akar ekkora terhet rakni rá, de amint a férfi megtudja az igazat, el sem lehet mozdítani a lány mellől. Innentől kezdve bepillantást kapunk a lány búcsújába, az édes-bús utolsó hetekbe, míg eljön az elkerülhetetlen. A regény elejét nagyon erőltetettnek találtam, sete-suta-fura párbeszédekkel. A fordulat Janica betegségével teljesen váratlanul jött – ahogy a való életben is az ilyesmi jönni szokott- onnantól kezdve már más volt a történet, szívbemarkoló, elgondolkodtató.