Ablonczy Balázs: Ismeretlen Trianon

Trianon 100 éves évfordulója kapcsán jöttem rá, milyen „keveset” is tudok erről a történelmi eseményről, pedig érdekelne, talán nem is a „száraz” tények, inkább az emberi oldala a dolognak. Még akkor bukkantam erre a könyvre, majd gyorsan meg is rendeltem és bár érdekelt, mégis kellett hozzá egy kis extra motiváció, ezért került fel az idei várólistámra.

A szerző, Ablonczy Balázs történész, kutatási területe a két világháború közötti Magyarország története. Az általa vezetett MTA Lendület-kutatócsoport a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára készülve végzett a témával kapcsolatos kutatást. Céljuk az volt, h új és friss tudást bocsássanak a nagyközönség rendelkezésére a 100 évvel ezelőtt történtekről és arról, hogy élte meg a magyar társadalom Trianon időszakát. Persze sejtettem, h ez nem lesz egy könnyű olvasmány, de azért reménykedtem, h picit emészthetőbb formában lesz. Annak ellenére, h nem egy vaskos kötet, elég sok időre volt szükségem hozzá – bár nem csak a könyv miatt – időnként nagyon száraznak éreztem, sokszor elvesztettem a fonalat. Természetesen abszolút tudományos igénnyel megírt könyvről van szó és minden tiszteletem a kutatóké, de úgy érzem, nem igazán az átlagpolgároknak íródott, amit egyrészről értek, másrészről sajnálok, talán kellene az is. Mindennek ellenére az ismereteim mindenképpen bővültek a témában, sok-sok soha nem hallott informáciról, történetről olvastam és egy teljesebb képet kaptam erről az időszakról. Talán a legtöbbet a mindenkit leginkább foglalkoztató kérdésről ír a könyv is, vagyis a mai határok kialakulásáról. Megdöbbentő volt szembesülni a ténnyel, h bár az ország elvesztette 2/3-át, lehetett volna sokkal rosszabb is a helyzet, hisz a szomszédos utódállamok étvágya evés közben jött meg igazán, vagyis a gyengülő magyar állam láttára a békekonferencia közben egyre irreálisabb területi követeléseket támasztottak. Olvashatunk azoknak a „menni vagy maradni” dillemájáról, akik hirtelen az országhatáron kívül maradtak, a menekült hullámokról és az ezekkel mindenki számára együtt járó nehézségekről, valamint azokról a magyarokról is, akik lakóhelyükön maradtak.

A gyermeket elszakíthatják anyjától, de azt kívánni a gyermektől, hogy anyját tagadja meg: a kegyetlenségek egyik legnagyobbika.

Sok-sok olyan aspektust vet fel a könyv, amibe nem nagyon szoktunk belegondolni, átfogóan mutatja be a Magyarország számára oly fájdalmas korszakot. Örülök, h elolvastam, ha időnként meg is kellett „küzdenem” vele, de azért örülnék, ha találnék az időszakról pl. egy jól megírt, olvasmányos regényt.

A legfőbb veszteség az ember volt: egy tízmilliós nyelvi közösség – a magyar – feldarabolása legalább négy nagy részre, minden harmadik magyar határon túlra kerülése. Ez volt Trianon tragédiája, nem a nyersanyagok elvesztése. Sót, szenet, fát, rezet, vasat lehet venni; embert nem.