Vladimir Nabokov: Lolita

Ez is azon könyvek közé tartozik, amit bár már régóta el akartam olvasni, de valószínűleg ennyiben is maradt volna a dolog, ha nincs a Várólista. A címet olvasva, hallva valószínűleg mindenkinek van elképzelése arról, miről szól a regény, hisz Nabokov címszereplőjének, Lolitának neve fogalommá lett, rögtön tudjuk, mire, kire is gondoljunk.

A főhős Humbert gyerekkori szerelme tífuszban halt meg, még felnőtt korában is őt keresi a nőkben, talán ezért vonzódik betegesen a gyereklányokhoz. Megnősül, abban a hiú reményben, h talán így sikerül elnyomnia magában perverz vágyait, de ebben ő sem hisz igazán, nem is sikerül. Amerikába kerül negyvenes évei elején egy csendes kisvárosba bérlőnek anyához és lányához, a kislány igazi nimfácska, 12 éves tündérke Dolores Haze – Dolly, Lo, Lolita. (Egyébként maga a nimfácska szó is Nabokovtól származik, a nimfák görög mitológiai nőalakok, a szépség és termékenység megtestesítői, míg a nimfácskák olyan fiatal lányok, akik nagy szexuális vonzerővel bírnak.)
A pasi teljesen beleesik, igyekszik úgy rendezni a dolgokat, h beszippanthassa a kislány illatát, hozzáérjen, rajong érte, de közben figyelnie kell arra, h ez senkinek se tűnjön fel. A véletlenek különös összejátszása révén hamarosan már a kislány egyedüli hozzátartozójaként, gyámjaként hozza el Dollyt a nyári táborból és alig várja, h beteges képzelgéseit megvalósítsa. Minden várakozását felülmúlja azonban a 12 éves kis bestia, aki maga csábítja el Humbertet, majd kiderül, h már komoly szexuális tapasztalata van. Ezután kezdetét veszi 1 éves (1947-48) kalandozásuk keresztül-kasul Amerikán, vad éjszakákkal és csipkelődő nappalokkal, kölcsönös függésben, érzelmi viharok közepette 40 000 km-t megtéve. Lo igazi kis boszorka, éjjel-nappal az őrületbe kergeti a pasit, csak másképp. Humbert egyszerre volt a nimfácska birtokában és rabszolgaságában. A furcsa „pár” sok mindenen ment még keresztül a történet végéig és bár a hosszú utazás nem csak a szereplőkent, hanem időnként engem is fárasztott és untatott, mégis alapvetően végig fenn tudta tartani az író az érdeklődésemet, kíváncsi voltam, mi lesz velük, hogy végződhet egy ilyen beteges kapcsolat.
Nabokov jól ábrázolja Dolores figuráját, az egyik percben korának megfelelő kislány, gyerek, a másikban viszont csábító, romlott végzet asszonya. Viszont a könyv második felében nagyon keveset tudunk meg róla, Humbert sokkal kevésbé figyel rá, inkább arra koncentrál, h ne lepleződjenek le valamint hogy kifürkéssze és megakadályozza a lány terveit, akit aranykalitkába zárva tart.
A végére a Humbert által mesélt regény nagyon zavarossá vált, simán azt gondolnám, h beleőrült ebbe az egészbe és ez tükröződik a szövegen is.
Miután a témája miatt évekig nem talált kiadót, 1955-ös megjelenésekor először botránykönyv, majd persze bestseller lett a regényből. Sokan pornográfnak ítélték, mások ezt várták/várják tőle. A szerző célja viszont a belső vívódás ábrázolása, az emberi lélek nyomorúságának művészi bemutatása és bár tartalma merész, de nem buja vágyakat akar gerjeszteni. Bár Nabokov sokat sejtet, de nem bocsátkozik merész leírásokba. Ennek ellenére is durva helyenként, az utalások, a gondolatok, na meg a „kapcsolatuk” ténye is perverz, időnként undorító, máskor megdöbbentő. Egy lektor anno, a könyvet olvasva úgy vélekedett, hogy a vén Európa megrontja az ifjú Amerikát, de volt aki fordítva látta, szerintem sem lehet egyértelműen fekete vagy fehér a helyzet. Persze kézenfekvő elítélni a disznó férfit, akinek megszállottságát szemléletesen ábrázolja a szerző, akinek belelátunk beteg gondolataiba, de azért fontos része a történetnek és szerintem alaposan árnyalja is azt, h Lolita sem az a kis szende szűz, akinek gondolnánk.
A könyv további érdekessége, h a szerző angolul írta, majd felkérték, h fordítsa le anyanyelvére, oroszra, amit bravúrosan hajtott végre, olyannyira, h a két szöveg időnként oldalakon keresztül nem egyezik. A regény az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is megtalálható.
Kétszer vitték filmre eddig, 1962-ben Stanley Kubrick, 1997-ben pedig Jeremy Irons főszereplésével Adrian Lyne, sőt Sting egykori zenekarát, a The Police-t is megihlette a történet, az 1980-ban megjelent Don´t Stand So Close To Me c. számukban a Lolita témát dolgozták fel.