Franz Werfel: Musa Dagh negyven napja I.

Néhány éve, amikor Örményországban jártam, hallottam erről a regényről és mivel felkeltette az érdeklődésemet, gyorsan be is szereztem antikváriumból, egy 1943-as kiadást:). Mivel 2 kötetes, kellett az extra motiváció, elég nehezen kezdek bele manapság ilyen hosszú olvasmányokba, ezért felkerült a várólistámra, így végre nekiduráltam magam. A Musa Dagh (Mózes-hegy), szerintem nem mindenkinek egyértelmű, egy hegy neve, ami ma Törökországhoz tartozik. Ennek a területnek az örmények évszázadok óta őshonos lakosai voltak, a mai Örmény Köztársaság határai csak az egykori, hatalmas kiterjedésű történelmi Örményország (Örmény-felföld) egy kis keleti töredékét fedik le. Ebben a térségben a középkorban egy önálló örmény állam, a Kilikiás Örmény Királyság létezett, így a régióban – a mai Örményországtól több száz kilométerre – virágzó örmény kultúra és lakosság élt az Oszmán Birodalom idején is. Az 1933-ban kiadott, osztrák Franz Werfel regénye a leghíresebb irodalmi mű az örmény népirtással kapcsolatban.

A regény főszereplője az örmény származású, de sokáig Párizsban élő Gabriel Bagradjan, aki francia feleségével és fiával 1914 nyarán visszatér szülőföldjére, az Oszmán Birodalomba, h elintézze családi ügyeit. Eközben kitör az első világháború, és az ifjútörök kormány ellenségként kezeli a keresztény örmény lakosságot. Megkezdik elűzésüket és lemészárlásukat, amiről baljós hírek érkeznek. Majd az oszmán hatóságok elrendelik a Musza Dag lábánál fekvő hat örmény falu teljes lakosságának kitelepítését a szír sivatag felé, ami a biztos halált jelentette. Ezt a falvak lakói is pontosan tudják, ezért nem engedelmeskednek a parancsnak. Mindent hátrahagyva, szűkös élelem- és fegyverkészlettel, körülbelül 5000 örmény felmenekül a falvaik fölé magasodó, nehezen megközelíthető Musza Dag csúcsaira. A hegyet az egyik oldalon meredek sziklák, a másik oldalon közvetlenül a Földközi-tenger határolja. Ez a földrajzi helyzet tette lehetővé ellenállásukat. Megszervezik a hegyen a védelmet, a tábor életét és Gabriel átveszi a közösség irányítását, miközben francia felesége, Juliette idegenként éli át a drámát, míg fiúk, Stefan egyre inkább örményként vesz részt az eseményekben. Kb. itt ért véget az első kötet, ahogy látható nem egy könnyű nyári olvasmány, egyrészről a témája miatt sem, másrészről pedig azért sem, mert egy – számomra – teljesen ismeretlen világról van szó (történelmileg, földrajzilag, kulturálisan), amiről szinte semmit sem tudtam. Szóval elég sokat kellett közben utánaolvasnom, h hogy is van ez.