T. A. Williams: Ein Sommertraum in Verona

A 30 éves Suzie Cartwright alig hiszi el, milyen szerencséje van: négy hétig kell kísérgetnie Lord Tedborn lányát, az önfejű, elkényeztetett Alexandrát, Veronában, ráadásul ezért még fizetést is kap. Szerencséjére Alexandra nem olyan nehéz ügy, mint ahogy apja beállította, a 2 nő gyorsan összebarátkozik és Suzie jó hatással van az előkelő lányra, bátorítja, h álljon ki magáért és az álmaiért. Egész végig nem tudtam szabadulni a gondolattól, h ez egy régi, kosztümös történet a jelenbe átültetve. Suzie, aki a „gardedám” a könyv igazi sztárja, Shakespeare-ből doktorált, nekem émelyítően koravénnek és bölcsnek tűnt és úton-útfélen jobbnál jobb pasik vetődnek az útjába, na meg persze mindenki el van ájulva tőle, elég idegesítő volt nekem. Persze a történet végén mindenki elnyeri a maga happy endjét.

Charles Martin: A szív kútja

Egy könyvet olvastam már a szerzőtől, ami tetszett, de az emlékeim szerint elég érzelmes volt, így kissé meglepett ez, ami bár szintén érzelmes, de nem ez lenne az első dolog, ami eszembe jut róla. Egyébként az idei várólistámról került sorra a könyv.

A főszereplő, Charlie Finn, aki a Harvardon szerzett diplomát, ám az üzleti élet sötét és veszélyes bugyraiba keveredve súlyos hibákat követ el, döntései nemcsak őt, hanem szeretteit is életveszélybe sodorják. Miután élete összeomlik, Közép-Amerikába menekül a múltja elől, de a sors végül arra kényszeríti, h szembenézzen a múltjával és annak következményeivel. Útja során összetalálkozik egy nővel és a kislányával, akiknek a támogatásával felfedezi az élet valódi értékeit és a feltétel nélküli szeretetet. Charlie értük, miattuk kezd el igazi küzdelmet folytatni a megbocsátásért. Kerek, egész, megrázó történet a bűnbánatról, a gyógyulásról és a megbocsátásról, talán nekem egy kicsit túl sok a véletlen a múlt és a jelen összefonódásában, de összességében tetszett.

Rosie M. Clark: Melonensommer

Miután meghallgattam, realizáltam, hogy ez egy sorozat első része. Annyira nem keltette fel a figyelmemet, h a folytatások is sorra kerüljenek. Valami könnyed, nyári limonádéra vágytam, azt is kaptam.

Mint minden nyáron, a Berlinben dolgozó Valentina hazatér Andalúziába az éves dinnyefesztiválra, ahol szülei is indulnak saját termésükkel. Ezt az eseményt semmi pénzért sem hagyná ki, de közben egy fontos projekten dolgozik, amitől az előléptetését várja, így épp elég stresszes fázisban van. Az élete csak tovább bonyolódik, amikor felbukkan valaki a múltból, ráadásul megismerkedik egy másik férfival is és hirtelen maga sem tudja, kivel is kellene találkoznia. Ráadásul múltbéli titkok is felszínre kerülnek; kiderül, h a szülei kertészetét a csőd fenyegeti és a munkahelyén is tovább bonyolódnak a dolgok a távollétében. Igyekszik segíteni a szüleinek és úgy dönt, a munkájára koncentrál a szerelem helyett, visszatér Berlinbe, ahol megkapja az előléptetést, de rájön, mégsem ez az, amire vágyik. Végül újra Andalúziában találja magát, ahol a szerlemet és a családot választja a karrier helyett.

Emma Donoghue: A rokon

Régen várakozott ez a könyv a Kindle-ömön, az idei várólistámról végre sorra került. Noah nem sokára 80 éves lesz, özvegy és épp abbahagyta a tanítást az egyetemen. New Yorkban él, de Franciaországból származik és épp oda készül, amikor váratlanul nála akarják elhelyezni korán elhunyt unokaöccsének 11 éves fiát, Michaelt.

Azért az öregúrra esik a választás, mert ő a fiú legközelebbi rokona, aki szóba jöhet. Sokat elmond erről a „közeli rokonságról”, h még soha nem találkoztak egymással. Mivel Noah nem akarja lemondani régen tervezett utazását, magával viszi Michaelt is szülővárosába, Nizzába. Ebben a leosztásban a bonyodalmak és konfliktusok persze borítékolhatók, kapunk is belőlük bőven. Mégis egy nagyon szívmelengető történet sül ki a közös utazásból, két, egymástól teljesen eltérő generáció egymásra találásáról, a múlt felfedezéséről és a családi kötelékekről. Ráadásul nagyon sokrétű is a történet, hiszen a náci múlttól kezdve, a jelen kábítószeres problémáin át nagyon sok mindent érint.