Egyik kedves regényem, a könyv még anyukámé volt, 1964-es - már-már ereklye számba menő - kiadás. 2-3 évente elolvasom, most jött el ismét az idő.
1924-ben jelent meg, alapötletét egy jelentéktelennek látszó újsághír, házassági apróhirdetés szolgáltatta.
Gárdonyi először bemutatja főszereplőit: Balogh Csabát, a becsület bajnokát, majd a zárda embertelen légköréből kitörni készülő Ó Idát. Nagyon érdekes, ahogy a két fél az életét gyökeresen megváltoztató házassági hirdetést olvassa.
A regény tehát két nehéz sorsú fiatal találkozása egy nem mindennapi körülmények között köttetett házasságban. Közös életüket Münchenben kezdik, a világ előtt házasokként, a valóságban a terv az, h idegenek maradjanak, amit aztán nem győznek hangsúlyozni, hol maguknak, hol egymásnak.
Az önkényesen összehozott pár aztán 1 év látszatházasság után lép valódi házasságra. A végkifejlet persze már az elején sejthető (pláne, ha az ember sokadszor olvassa;)), de nem baj, mert érdekes, h hogy jutnak el odáig.
A regényben sok mindenről szó esik, heves vita folyik a történetben szereplő festők között a színekről, témákról, a modellekről. Az egész regényben a művészi légkör uralkodik.
Tele van ma már megmosolyogtató kifejezésekkel, mint például: tarsóka, jóképű leány, cselédszerző bolt, érettségi vizsgálat :).
Régimódi, ártatlan, kedves, romantikus, de nem csöpögős történet, amikor először olvastam, el is csodálkoztam, Gárdonyitól vhogy nem erre számítottam, de igen kellemesen csalódtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése