2010. december 10., péntek

Anette Göttlicher: Paul darf das!

A ’Paul sorozat’ 4., egyelőre befejező része, az elején az volt az érzésem, h egyben a legunalmasabb része is, aztán meg, h a legizgalmasabb;).


2 évvel a 3. könyv után vagyunk, a főhős, a még mindig naplót író Marie boldog Jan oldalán, de ez nem a mindent elsöprő, nagy szerelem, ami felperzsel, megéget, a srác nem Paul, ami egyrészről jó, másrészről rossz. Nem tudom tudatos volt-e, mindenesetre nagyon jól lehet érzékelni Jan és a kapcsolat „unalmasságát”, mert konkrétan, amíg újra fel nem tűnik Paul, elég lapos az egész, onnantól kezdve viszont felpörögnek az események, Paul újra felkavarja Marie boldognak tűnő életét.
A férfi valami olyat vált ki Marie-ból, amit senki más, se lát, se hall, ha meglátja, h a gondolkodásról már ne is beszéljünk;). Mégsem csak a testiségről van itt szó, az túl egyszerű lenne, függ Paultól, de már-már maga is belátja, h a ffi nem a szerelmet jelenti neki, hanem az állandó drámát, izgalmat, feszültséget, amit időnként talán összekever a szerelemmel.
A lány éveken keresztül ’hajszolja’ a férfit, tőle várja a boldogságot, a megoldást mindenre, de amikor Paul kvázi tálcán kínálja fel magát, hiába, hiába a (rém fura) házassági ajánlat, csillagok égről való lehozatalának ígérete.
Érdekes a vége, ha nem tudom, h már elkészült és hamarosan megjelenik az 5. rész, azt mondom, h minden egyértelmű, világos, tulajdonképpen happy end. Így viszont, h tudom, jön a folytatás, majdhogynem’ cliffhangernek érzem a befejezést:).
A címe (Paulnak szabad!) elég fura nekem, ahogy a borító is. Az első és a harmadik címe tetszett és illett a könyvhez szerintem, a másodiké és a negyediké viszont nem nagyon. A borító sem az igazi, igaz, h az eddig szőke Marie már barna, de nem ilyen haja lett, meg egyébként is khm-khm valahogy érdekes… De őszintén, a 4 könyv elolvasása után leginkább a borítókat tudom kritizálni, ami azért nem rossz szerintem;). Egyébként a 3. könyv után kiadót váltott az írónő, immár az Ullstein-nél jelennek meg a könyvei, ennek is lehet az oka a teljesen más koncepció a borítót illetően.


Anette Göttlicher könyvei abszolút kikapcsolódást jelentettek, felszabadult perceket, öröm volt olvasni, annak ellenére, h nyilván nem őrületesen mélységes mély értelmű könyvekről van szó, mégis nagyon jól és jókat ír, érdekesen, értelmesen, érzelmesen és humorosan, szóval számomra ő az év egyik nagy felfedezettje:).
2 további Anette Göttlichert is beszereztem már, de most tartok néhány hét – vagy néhány nap;)? – szünetet. Ja és megvették a filmjogokat is, így Marie és Paul története a filmvásznon is megelevenedik:).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése