2010. december 30., csütörtök

Alan Bennett: A királynő olvas

Amilyen kicsi és vékony könyv(ecske), annál több gondolat van benne. Nagyon aranyos könyv. Már eleve a cím nagyon megfogott, szívesen böngészek egy - a királyi családok életével foglalkozó blogot (myroyals blog), az olvasást meg gondolom nem nagyon kell magyaráznom:).
Hihetetlenül kedves, már-már aranyos képet fest a királynőről, szeretném hinni, h valóban ilyen, vagy legalábbis egy kicsit ilyen;). Mondhatni véletlenül bukkan az angol királynő az udvarában egy mozgó könyvtárra és ez megváltoztatja az életét. Először csak „illemből” kölcsönöz ki egy könyvet, de aztán…

És még valami másra is rájött: arra, hogyan vezet egyik könyv a másikhoz, hogy bármerre fordul, mindenütt újabb és újabb ajtók nyílnak és hogy egy nap nem elég hosszú ahhoz, hogy annyit olvasson, amennyit szeretne.

Az olvasás megváltoztatja az életét, remekül ábrázolja az udvari életet, nem kevés éllel és iróniával;). Kissé el is hanyagolja a királynő a teendőit: úgy integet az alattvalóknak, h közben titokban olvas;), ha valahol szóba elegyedik a néppel, immáron nem a sablon kérdéseket teszi fel, hanem aziránt érdeklődik, mit olvasnak éppen;) és megtagadja 1-1 számára készített kivonat olvasását, mert:

…az efféle kivonat nem pótolja az olvasást. Sőt, ami azt illeti, éppen ellenkező hatást ér el. A kivonatolás tömör, tényszerű és célratörő. Az olvasás ezzel szemben rendezetlen, csapongó és örökösen további olvasásra csábít. A kivonatolás lezár egy témát, az olvasás viszont felnyitja.

Az udvarban azonban nem nézik jó szemmel a királynő új szokását, egy alkalommal pl. a kocsiból eltűnik a könyv, mert a tűzszerészek állítólag gyújtószerkezetnek nézték, mire a királynő:

Minden könyv gyújtószerkezet, arra való, h felgyújtsa a képzeletünket.



Tényleg oda jutottunk, h mostanában majdnem hülyének nézik sokan azt, aki olvas, ez történik a királynővel is, megkezdődnek az intrikák, a szervezkedés az „olvasás ellen”.

Még hogy olvasni? Hát persze hogy szokott olvasni. Mindenki szokott olvasni. Kinyitotta a kesztyűtartót, és előhúzta az aznapi Sunt.

Szenvedélyes olvasó lesz, de eljut arra pontra, mikor úgy érzi, eljött az idő arra, h olvasóból író legyen, h leírja azt a rengeteg tapasztalatot, amit több, mint 50 év uralkodás alatt halmozott fel.
A könyv, kissé meglepően, de nagyon frappánsan zárul.
A kisregény az olvasásról szól, fázisait, jellemzőit pedig az angol királynőn keresztül ismerhetjük meg. Számomra azt is mondta a könyv, h az olvasást soha nem késő elkezdeni: kortól, nemtől, rangtól független, mindenki számára lehetséges és még olyasvalakinek is kinyílik a világ általa, aki egyébként bejárta a világot, minden terület kiválóságaival találkozott, rengeteg mindent megtapasztalt.

Eszébe jutott (és a következő nap le is írta), hogy az olvasás, egyebek közt, valami izomféle is, és hogy az idők során neki ez az izma szemlátomást kifejlődött.

Élvezetes, humoros és tanulságos olvasmány volt, nagyon tetszett:)!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése