Tulajdonképpen két történetről van szó, történet a történetben. Egyrészről van Elly, napjaink Londonjában újságíró, véletlenül bukkan egy szerelmes levélre, jó pár évtizeddel ezelőttről. Innentől kezdve Jennifer és Anthony történetével ismerkedünk meg. A házas asszony beleszeret a bohém újságíróba, a nő autóbalesete és az ezt követő emlékezetkiesése azonban alaposan bezavar a szerelmükbe. Érdekesen, izgalmasan és fordulatosan alakul ez a sztori, de aztán hirtelen visszacsöppenünk újra a jelenbe. Elly nős szeretője és a könyvtáros Rory között őrlődik, akivel közösen próbálnak nyomozni a szerelmes levelek címzettje és feladója után. A végén – számomra meglepő módon – ér össze a két történet és teljes a happy end. Mondhatnám, h volt benne egy meglepő csavar, de valahogy ennek ellenére sem tetszett, valahogy túl sok volt a jóból.
Már nagyon régen el akartam olvasni Jojo Moyes Az utolsó szerelmes levél c. könyvét, de valahogy mindig máshogy alakult. Végül az Ein gaznes halbes Jahr c. könyvével kezdtem az ismerkedést és mivel nagyon tetszett megörültem ennek is, eszembe sem jutott, h megjelent magyarul vagy ilyesmi. Már majdnem befejeztem a könyvet, mikor valahogy megint belebotlottam Az utolsó szerelmes levélbe és akkor egy pillanat alatt megvilágosodtam, persze, h ez az;).
Szóval nem tetszett közel sem annyira, mint a másik könyve, abba annyi könnyedség volt, ez számomra sokszor döcögött, nehézkes és vontatott volt, mintha nem is ugyanannak a szerzőnek lenne a könyve, nekem inkább csalódás volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése