Mátyás Szabolcs: Illik tudnom, mert magyar vagyok

Ezt a könyvet elsősorban azért olvastam el, mert idegenvezetőként és hazánkban élő külföldiekkel napi kapcsolatba lévőként az ilyesmi nagyon érdekel. Ebből kifolyólag nyitott szemmel és füllel járok, így van már néhány sztori a tarsolyomban hungaricum ügyben is. Ennek tudom be, h olyan nagyon nagy újdonságot nem adott a könyv, ez valószínűleg kissé nagyképűen hangzik, de ettől még igaz:).

Sok-sok hungaricumról olvashatunk, a tokaji bor és az egri bikavér történetéről, készítéséről, az Unicum legendájáról (II. József orvosa, dr. Zwack készítette először, mire a király: Dr. Zwack, das ist ein Unicum). Persze nem csak szeszes italokról van szó, hanem a híres magyar süteményekről, pl. olvasható az eddig számomra ismeretlen Indiáner története is, de szót ejt a csigatésztáról és a lebbencsről is.
Megemlékezik a magyar állat fajtákról is, így olvashatunk a kuvaszról, a puliról, a magyar vizsláról, de persze a mangalicát, a racka juhot és a szürke marhát sem hagyja ki.
Híres magyarok is helyet kaptak a könyvben, tudósok, feltalálók, sportoló hírességek. Ez utóbbinál kicsit visszatetszőnek találtam, h azokkal kezdi, akik nem Magyarországnak szereztek érmet, h ez is magyar, annak a dédszülei is magyarok voltak…minek? Érdekes volt viszont Wass Albert története, aki olimpiai bajnok lett lövészetben, de nem vette át az érmét, mert magyar színekben indult, de román állampolgárnak számított.
Kicsit nyelvészkedik is, felsorolja azon szavakat, amik a magyarból kerültek más nyelvekbe, a leghíresebbek a hallo (hello), a kocsi, na meg persze a magyar ételek nevei, de kiderül, h a bacon is magyar eredetű szó (!). Ír a kokárdáról, a himnuszról és annak szilveszter éjféli énekléséről, de csak ennyit, a miért továbbra is homályba vész, pedig pont ez lett volna érdekes. Ez egyébként is a legnagyobb hiányérzetem a könyvvel kapcsolatban: összeollózott (szó szerint, mert a források is meg vannak adva) mindenről és mindenkiről, aki magyar alapvető információkat, ezt rendezte könyvbe. Talán érdekesebb lehetett volna, ha kicsit még körüljárja a dolgokat, kiegészíti, így nem csak a tulajdonképpen mindenhol olvasható dolgokra korlátozódott volna. Persze másrészről azt kapjuk, amit a cím ígér, így abból a szempontból is nézhetem a dolgokat, h szuper, nem csak illik tudnom, tudom is;)!
A végén még arra is biztat, h vegyünk magyar árut, ami persze oké, így van, de valahogy fura érzéseim voltak, h tulajdonképpen most mit is olvastam? A másik, amit szintén nem tudtam hova tenni, az a borító, elég érdekes...