Guillermo Martinez: Luciana B. lassú halála

Egyáltalán nem szeretem a krimiket és nem is szoktam olvasni, de Guillermo Martinez Oxfordi sorozat c. könyve teljesen lenyűgözött, ezért vettem meg évekkel ezelőtt ezt a könyvét is, mégsem került elolvasásra. Ennek szerettem volna véget vetni azzal, h felkerült a várólistámra és milyen jól tettem, ez a regénye is remek!

A 30-as író keze gipszbe került, épp mikor elkészült a regényével, így „kölcsönkapja” a nagy író, Kloster titkárnőjét, az első éves egyetemista, gyönyörű és határozott Lucianat. Érdekesnek, majd lenyűgözőnek találja a lányt, akit az utolsó napon megcsókol, de az felhívja rá a figyelmét, h van barátja és csak azért engedett a csóknak, mert a férfi annyira akarta.
10 év telik el, mikor egy vasárnap reggel Luciana telefonál, találkozót kér és csak annyit mond, a dolog Klosterrel kapcsolatos. A nő meghízott és megöregedett, nem is kicsit, szörnyen néz ki és egy még szörnyűségesebb történetet mesél el, az életét, amióta nem találkoztak.
Miután visszatért Klosterhez az bepróbálkozott nála, ami felháborította a lányt, ezért szexuális zaklatásért bíróság elé citálta és onnantól kezdve elszabadult a pokol. Barátja, szülei és a bátjya mind különös esetek áldozataivá váltak, senki nem talált azonban összefüggést közöttük, csak a kissé rögeszmésnek tűnő Luciana, aki retteg, h két élő családtagjára is hasonló sors vár.
Segítségre kéri a fiatal írót, aki - bár azonnal rossz érzése van - belemegy. Egy készülő regény ürügyével keresi fel a sikeres írót és nyílt lapokkal játszva elé teszi mindazt, amit a lánytól megtudott és várja az író változatát a történtekről, ami természetesen egészen másként fest.
Mikor Luciana mesélt vele éreztem és hittem neki, mikor Kloster volt soron, vele voltam, megkérdőjeleztem a nő szavait, inogtam erre-arra, forogtak a fogaskerekek, mi is lehet az igazság.
Sajnos aztán a történet mintha kicsit kicsúszott volna a szerző kezéből, legalábbis számomra a vége már nem volt olyan izgalmas, ráadásul én jobban szeretem a konkrét, racionális magyarázatokat, itt viszont inkább kissé misztikus, elrugaszkodott irányba ment el a dolog. Olyan szempontból hasonlít az Oxfordi sorozatra, h itt is matekozik egy kicsit, a véletlent és annak szabályszerűségeit boncolgatja és bár a vége nyitott, de a történet lezárul.
A történet és az elbeszélés mód nagyon tetszett, izgalmas volt, helyenként már-már letehetetlen, de számomra csalódást jelentett a nem egyértelmű befejezés.
Ha a borító nem is feltétlenül, de a cím tökéletes összhangban van a tartalommal.