Doss egy lakókocsiban nevelkedik az anyjával, aki korán meghal. A fiú tehetséges festő, így ösztöndíjjal tanulhat, közben máshol is gályázik, h fenntartsa magát. Abbie apja szenátor, a lánynak mindene megvan, ő mégis lázad ez ellen a privilegizált, arisztokratikus élet ellen és modell lesz, nem is sikertelen: a világ tíz legszebb asszonya között emlegetik. Első találkozásuk alkalmával Doss megmenti a lányt és onnantól kezdve a szenátor legnagyobb bánatára elválaszthatatlanok. Bár a jómódú család nem nézi jó szemmel a kapcsolatukat, 21 évesen összeházasodnak. Kapcsolatuk egy tartalmas, mély, nagy szerelem. Egyre sikeresebbek lesznek mindketten az életben, boldogok, nagy világkörül utat tesznek, melynek során Abbie megmutatja tehetséges festő férjének Michelangelo, Rembrandt és a többiek alkotásait.
14 év telik el, többségük boldogságban, az utolsók betegségben. Abbie rákos lesz, először a melleit távolították el, a mellrák túlélőinek önkéntes szóvivője lett, a nyilvánosság előtt esett át a kemoterápián és sugárkezelésen, majd a rák visszatért, az agyába, ez operálhatatlan.
Kötélhúzás volt ez a kemó és a rák között, amely egyre csak rángatta a kötél közepébe gabalyodott Abbiet.
Bár mindent megpróbálnak, nincs esély a gyógyulásra, a hetei meg vannak számlálva, így közös megegyezéssel belevágnak életük utolsó nagy közös kalandjába: végigeveznek a St. Marys folyón, ez egyike az utolsó érintetlen területeknek az Egyesült Államok déli államaiban.
Két kenuval, rengeteg nagyon erős gyógyszerrel és egy 10-es kívánságlistával indulnak, ami mindazt tartalmazza, amit Abbie még szeretne átélni halála előtt. Így aztán dacolva a halálos kórral felül egy régi körhintára, hátrabukfencezik egy repülővel, modellt ül és táncol a férjével. De az utazás közel sem idilli, hisz az erős fájdalom, bűnözők és a szenátor által utánuk indított hajtóvadászat nehezíti az útjukat. Végül megcsinálják, végigeveznek a folyón és Abbie utolsó kívánsága, h a férje oda temesse, ahol a folyó véget ér és az ő történetük is.
Doss a mesélő, nagyon-nagyon jó stílusban osztja meg velünk a történetüket és hatalmas szeretettel mesél a feleségéről, csodálatos. Váltakozva vagyunk egy fejezet erejéig a múltban, sorra vesszük a megismerkedést, a házasságuk fontos lépcsőit, a következő fejezet, pedig mindig már a jelen, az út a folyón.
A vége is méltó befejezés a történethez és nagyon megkapó, érzelmes, ahogy az egész regény. Talán sokaknak túl sok volt, engem nagyon eltalált, nagyon tetszett. Gyönyörűen megírt, túlcsordulóan érzelmes, nagyon szép olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése