Az ismert rádióriportert régóta vonzotta valami északra, sokszor járt is már ott, sőt engem meg is lepett, h ennek a 100 napnak a helyszínei közül is nagyon sokon járt már. A túra 2013. január 2-án indult és április 11-ig tartott, közben Norvégiában, Svédországban, Finnországban, Dániában, a Feröer-szigeteken, Izlandon és Grönlandon járt. Bár még mielőtt elindult kitalálta, h könyvet ír az élményeiből - ráadásul már a könyvszerződésével a zsebében vágott neki az útnak – azért a – egyébként északon csillagászati - költségek csökkentése fontos kérdés volt, kapóra jött neki a kanapészörf, így sokkal olcsóbb volt a kaland, „csak” a repjegyeket kellett fizetnie.
20 fejezetben meséli el ennek a 100 napnak a krónikáját. Sok megkapó magyar és külföldi (élet)történetet, személyes élményeket, szerencsés- és peches eseteket, megmosolyogtató sztorikat.
A helyszínen követi nyomon minden svéd legendáját a Vasaloppet 90 km-es sífutóversenyt, aminek majdnem 16 ezer indulója van és köztük egy magyar is, de nem Lantos;), ő inkább a finn szaunák nagy rajongója. Azért a sportteljesítmény sem áll távol tőle, megmássza Norvégiában a Prédikálószikát, h jutalma a katarzis mellett csodaszép kilátás is legyen. A Feröer-szigeteken látja, ahogy a tengert vörösre festi a bálnák vére a vadászat után, több, mint 70 kanapés nap után ellazul a Kék lagúnában, na nem a Maldív-szigeteken, hanem Izlandon a 40 fokos vízben, majd ugyanitt az északi sarkkörrel szeretne ágyba bújni. A Helsinki-Tallin kompon is utazik, ahol rajta kívül mindenki részeg (nekem is volt szerencsém ezen utazni, nem tapasztaltam abszolút ezt). A Koppenhágában található Christianiába is ellátogat, a szabad városba, ahol nem érvényesek a törvények és bekukkant egy norvég lazacgyárba is. Emellett még sok-sok sztori és érdekesség van persze, sok mindent teljesít a bakancslistájáról, ill. az útirányt az is megszabta, h hol élnek azok a magyarok, akikkel a couchsurfing kapcsán ismeretségbe került és akik felajánlották neki a kanapéját. A könyv végén még van egy 100-as kislexikon, kimaradt történetekkel, receptekkel, érdekességekkel.
A 99 éjből 40-et töltött Norvégiában, 23-at Finnországban, 13-at Svédországban, 12-t Izlandon, 6-t a Feröer-szigeteken, 3-t Grönlandon és 2-t Dániában. Repülővel, autóbusszal, vonattal, hajóval, komppal, autóval, motorosszánnal valamint gyalog 43 703 km-t tett meg, az Egyenlítő 40 075 km…
36x repült a 100 nap alatt, na ezt azért nem teljesen értettem, miért nem szisztematikusabban járta be az országokat, persze lehetnek ennek időnként okai, de ez a szám szerintem nagyon nagy, főleg, h nem hírességekkel találkozott, akikhez igazodnia kellett, vagy ilyesmi, szóval ez nekem kicsit fura volt. A másik, h a könyv nem követ kronológiai sorrendet, ami nem baj, de időnként zavarónak találtam, számomra semmi nem indokolta ezt az időnként felboruló sorrendiséget.
Jártam már Tallinnban, Koppenhágában, Helsinkiben, Stockholmban így különös figyelemmel olvastam az ezekről írtakat, bár a nagyobb városokról kevés szó esik nagyon, talán mert ezeket jobban ismerjük, bár Északról lévén szó, talán ez így túlzás, de igazából inkább a tájra koncentrált, meg a kisebb településekre.
A könyvet Észak-rajongóként érdekesnek találtam, de Lantos annyira nem lopta be magát a szívembe. Idegesített egy idő után ez az „itt minden és mindenki jobb nálunk” hozzáállás, meg az állandóan ismétlődő „mi ezt nem is érthetjük, meg Magyarországról nem is tudjuk” kezdetű mondatok. Szerintem ezeknek az országoknak is vannak hátulütőik, ott sincs kolbászból a kerítés, én is rajongok értük, de nem elvakult módon.
A szerző facebook oldalán még sok fotó, benyomás, érdekesség található kiegészítésként, vagy kedvcsinálóként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése