Lassan derül ki, mi történt anno: egymás lelki társai lettek, őrülten szerelmesek, a lány terhes lett, a fiú nem akarta a babát, Lenit elvitték a szülei abortuszra és onnan szinte rögtön az államokba repült a nagynénjéhez, ott fejezte be a sulit és az egyetemet. Mindez hatalmas törtést jelentett számára, hideg, érzelemmentes karrierista bábu lett, valami meghalt benne. Paul olyan érzelmeket vált ki belőle, amire a férje sosem volt képes. Egyre jobban látja a különbséget a két pasi között, kezdi látni, milyen felületes és érzelemmentes a kapcsolata a férjével, amit évekig rendbenlévőnek talált, sőt ő szerette volna így. Persze sokáig megy a huza-vona, de nem nagyon kérdés hova fogunk kikötni, ám mivel a könyvnek van egy 2. része is, ami pár hete jelent meg, nem happy enddel zárul a történet.
Helyenként sírnivaló a nyelvezet, mármint annyira béna és gáz, valamint a 2. fele már szenvedés pur, egy kicsit sok volt nekem. Szerintem a szerző egy kicsit „sokat akar”, a főszereplő Lena úgy mellékesen még anorexiával is küzd, meg depresszív a kőkemény üzletasszony álca mögött, de ezeket tényleg csak amolyan könnyfakasztó mellékszálként használja, ami ezen betegségek súlyosságát tekintve minimum komolytalan. Szóval nem tartom valószínűleg, h elolvasom a 2. részt, nekem ennyi bőven elég volt Leniből és Paulból. Megint beugrottam - az amazonon rengeteg 5 csillag közeli értékelést kapott a könyv - és megint nem kellett volna:S.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése