2014. november 2., vasárnap

Elisabeth Kabatek: Laugenweckle zum Frühstück

A kalandos nevű Pipeline Preatorius épp pasi és állás nélkül tengődik Stuttgartban, szóval nem egy szokatlan felállásról van szó, a hasonló könnyed chick-litek kb. háromnegyede így kezdődik. Egyébként sincs benne semmi meglepő, de mivel jó dumája és stílusa van a szerzőnek kellemes kikapcsolódást nyújtott a könyv, melyben néhány hétig követjük Line csetléseit-botlásait.


Ahogy az lenni szokott – legalábbis az ilyen lány regényekben – szinte egy időben két jó pasi is felbukkan a színen, az egyik az új szomszéd Leon, a másik pedig Eric, egy világfi amerikai fotós, ráadásul mindegyik akarni is látszik tőle valamit. Az ismerkedés fázisában teljesen kitölti a kétbalkezes Line idejét, h Leont és Ericet, a két esetleges pasit az életében újra rendbe szedje, miután leöntötte, összekente, vagy épp lehányta őket ill. h elnézést kérjen tőlük;). De aztán mindegyikről kiderül valami terhelő és Line továbbra is egyedül van a katasztrófa génnel, a munkaügyi hivatallal, a családi problémákkal stb. Legjobb barátnőjére Lilára és 80 éves nagynénjére Dorléra mindig számíthat és hát van is miben számítani rájuk, mert a nő élete tele van komikus szituációkkal, félreértésekkel, „katasztrófákkal”. A végén aztán Dorle és a szomszéd Leon kezükbe veszik a dolgokat és felnyitják Line szemét, ezzel megoldva a problémáit. A befejezés elég meseszerű és bár valószínűleg egy ilyen történetben ez helyénvaló is, azért valami kicsit kreatívabbat is eltudtam volna képzelni a végére.
A cím arra a – nálunk leginkább sváb zsemle néven futó - péksütire utal, amit Line állandóan eszik reggelire, ennek fényében elég fura, h a címlapon viszont egy bögre kávé van. Érdekesség még, h a lány családja és a szomszédok is svábul beszélnek, ez így is van leírva, elég érdekes…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése