Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

Láttam anno a David Fincher által rendezett kultikus filmet Brad Pittel és Edward Nortonnal, amiből kb. egy mozzanatra emlékszem, pont a „lényegre”, az nagyon megmaradt bennem. Meglepődve láttam, h rajta van az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is és mivel, ha sokkal többre nem is, de arra mindenképp emlékeztem még, h a film és a könyv is kultstátuszba került, erről nem maradhattam le;). Ráadásul egy másik olvasmányomban is ódákat zengtek róla, szóval már tényleg el kellett olvasnom.

A névtelen elbeszélő, kissé kesze-kuszán mesélget, zagyva volt nekem az eleje nagyon, nem igazán tudtam összerakni, ki kivel van…Tyler nevű haverjával harci klubokat szerveznek, amiről igazából nem nagyon írhatok, elvégre:

a harci klub első szabálya: senkinek egy szót sem a harci klubról

a harci klub második szabálya: senkinek egy szót sem a harci klubról

Az egyszerű átlagembereknek biztosítanak itt kitörési lehetőséget vasárnap hajnali 2 és 7 között önpusztító párharcokkal, itt nem kell felelősségteljesen viselkedni. Ahogy a főszereplő egyszer megfogalmazta: szeretnének többet megtudni magukról, az önpusztításról, semmi kedvük sebek nélkül leélni az életüket, ki akarnak vetkőzni magukból. A dolog azonban gyorsan túlnő önmagán és egyre inkább a köz elleni támadásba-, ámokfutásba megy át. Egyre több klub van és Tyler egyre többet akar, hadsereget szervez, terrorakciókat, az események őrült módon hömpölyögnek.
Mikor a mesélő ki akar törni az őrületből lassan kristályosodni kezdenek a dolgok, súlyos álmatlansága következtében tudathasadásos állapotba kerül, lehet, h Tyler nem is a legjobb barátja, hanem ő maga? Kinek hihet, kiben bízhat? És egyáltalán, meglehet még állítani ezt az őrületet?
Egy agyondícsért , nagyon nagy sikerű könyvről van szó, nekem viszont sajnos nem tetszett annyira, túlságosan csapongó, túlságosan őrült, túlságosan agresszív. Szinte biztos voltam benne, h így lesz, ennek ellenére örülök, h elolvastam.