2018. január 1., hétfő

Boldog új évet!

Itt az ideje újra egy kis összegzésnek a 2017-es évet illetően. 77 könyvet olvastam ki az évben, kettővel kevesebbet, mint tavaly. 13-at magyarul, 64-et németül, tovább „durvult” tehát az arány a tavalyi 21-58-ashoz képest. A 77-ből 12-t olvastam hagyományos könyvként, a többi e-könyv volt, ez az arány is még jobban az e-könyvek felé tolódott.


Sajnos a tavalyi „fellángolásom” után újra csak 3 könyvet olvastam magyar szerzőtől, ráadásul igazából csak 2 szerzőtől, mert Mörk Leonóra 2 könyvére is sort kerítettem 2017-ben.
Az előző évhez hasonlóan ismét 3 nagy klasszikus olvastam az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listából, itt még mindig csak 104-nél járok, elég hosszútávú projekt;).
2017-ben ismét több sorozatot olvastam, kezdődött Audrey Carlan Calender Girljével, aztán jött, Colleen Hoover Layken trilógiája, Sendker burmai családtörténete, majd Sarah Morgan karácsonyi Snowcrystal sorozatával zártam az évet. Volt ismét sok utazós könyv, Sydneyről, Kubáról, solotrip, szörfös világutazás stb. és ezúttal sem maradtak ki az életrajzok (Chopen, Bartók, Becker, Gucci). Bár idén abszolút kedvenc nem született, néhány olvasmény azért a szívemhez nőtt és nagyon tetszett, mint pl. a jeruzsálemi családregény, egy német emberrablásos rafinált olvasmány, 2 megkapó amerikai-kínai törénet (Shanghai lányok, Wenn die Liebe tanzen lernt) Mhairi McFarlene újabb könyve, na meg persze a „skandináv életérzésről” író Hygge és Lagom.
A 2017-es év legolvasottabb bejegyzése Andreas Brendt Boarderlines c. utazós-elmélkedős-szörfözős könyve lett, a második legnépszerűbb Patricia Gucci családi története lett, ezt csupa olyan könyv követte, amiket németül olvastam. A harmadik helyen Julian Fellowes Snobs c. regényével, majd Audrey Carlan következik a Calender Girl sorozat 3. ill. 4. részével.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése