Mikor egy véletlen folytán megpillantja Andrew Parkert a tv-ben, ovis szerelmét, sőt „férjét”, akiről azóta is álmodozik – ez azért minimum fura – hirtelen mindent ott hagy L.A.-ben és hazamegy. Ott gyorsan kiderül, h a földrajz tanár Andrew épp Malajziában önkénteskedik a nyáron, Izz rögtön utánarepül. Nem tud szabadulni a gondolattól, h számára Andrew volt az igazi, nagyon belelovalja magát ebbe. Meg is találja és nagyon erőlködik, h hatást gyakoroljon rá, ami még olvasva is borzasztó szánalmas. Andew-val egyetlen témájuk, ha egyáltalán, az ovis kalandjaik. Izzy teljesen fixált erre a pasira, aki nem sok érdeklődést mutat iránta, ráadásul elég sótlannak is tűnik, amellett, h jól néz ki és a nő tök hülyét csinál magából, időnként már tényleg sajnáltam. Annyira el van foglalva ezzel, h jó darabig nem veszi észre a mindig felbukkanó, mindig a nyomában járó Zeb-et, a fotóst. Aztán pont amikor Andrew végre valami kis érdeklődést kezd mutatni iránta, Izz összezavarodik, először maga sem tudja miért, de aztán helyre kerülnek a dolgok és persze beüt a happy end, bár máshogy, ahogy Isobel tervezi, de rajta kívül szerintem már mindenki tudta, h ez lesz. Rengeteg olyan rész van benne, ami nagyon fárasztó volt és egyszerűen csak buta és bugyuta, eléggé kikészültem a végére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése