Charles Martin: Hosszú az út

Egy regényt olastam eddig a szerzőtől, még 2014-ben (Ahol a folyó véget ér), ami rögtön fel is került a kedvenceim listájára, utána valahogy mégis elmaradt a folytatás. Pár éve már megvan Charles Martin néhány további regénye, de valahogy sosem kerültek sorra, ezért került fel ez az idei várólistámra.

Coopernek nem mindennapi gyerekkor jut lelkész apja mellett, korán fény derül kivételes zenei tehetségére is. 18 évesen egyedül próbál szerencsét és rá kell jönnie, h az általa addig megtapasztalt szeretet és siker korántsem természetes. Néhány kemény év vár rá, de becsülettel állja, majd találkozik a fiatal énekesnővel, Daley-vel, akivel gyorsan elválaszthatatlanok lesznek, nem csak a magánéletben, hanem a munkában is nagyon sikeres párost alkotnak. Fényes jövő áll előttük, de nem mindenki nézi jó szemmel a boldogságukat és a sikerüket. Egyetlen ember rosszindulata és irigysége tönkre teszi nem csak a kapcsolatukat, hanem az életüket, karrierjüket is. Hosszú-hosszú éveket töltenek magányosan, nem is tudva egymásról, egyre lejjebb csúszva, mígnem egy véletlen újra összehozza őket és talán még egy új esélyt is tartogat számukra. A regény nem lineáris, lassan, fokozatosan áll össze a történet, hol a jelenben mesél Cooper, hol a múltban kalandozik. Alapvetően nem nagyon szeretem ezt az elbeszélési módot, de ezúttal tetszett, Charles Martin mesteri elbeszélő, aki nagyon jól keveri a kártyákat. Nagyon jól és szépen megírt, érzelmes, fordulatos, helyenként szívbe markoló, máskor szívet melengető történet, olyan, ami még a befejezés után is foglalkoztatja az olvasót.