Sarah Morgan: Die Stunde der Inseltöchter

Egy család, négy nő, három generáció története a regény. Az idősebbik nővér, Lauen Londonban él a férjével és tinédzser lányval, ahol felépítette magának a – látszólag – tökéletes életet. Húga, Jenna a férjével maradt a szülőhelyükön Martha’s Vineyardon és legfőbb vágya, h családot alapítsanak.

Lauren férje hirtelen meghal és a tökéletes élet hirtelen kártyavárként omlik össze. Kiderül, h lányuk, Mac nem is az elhunyt Ed lánya volt és hogy a férfi egy hatalmas adóssághegyet hagyott rájuk, ezért visszatérnek az amerikai kis szigetre. Itt festő anyjuk - akivel meglehetősen mérsékelt volt mindig is a kapcsolatuk - bejelenti, h eladja a családi rezidenciát, ahol a nehéz időkben idősebbik lánya és unokája épp készül meghúzni magát, ráadásul pont annak a férfinak, aki Mac apja… A körülmények végre rákényszerítik őket, h véget vessenek a már így is túl hosszú ideje tartó hallgatásnak ill. a dolgok elhallgatásának és tiszta vizet öntsenek a pohárba, felfedve a múltat. Ez jót tett a regénynek is, addig tele volt mindenféle utalgatásokkal, az egészet valami tragikus, misztikus lengte be, mindenhol titkokat sejtetett, ami szerintem kicsit sok volt. A szerzőtől ennél sokkal könnyedebb történetekhez vagyok szokva, ez kissé meglepett. A regény második fele viszont, amikor már leszámoltak a múlttal és a titkokkal, sokkal szerethetőbb és könnyedebb lett. Persze a végére az igazi, cukorszirupos, amerikai happy end sem maradt el.