Bridget Collins: A könyvkötő

A fiatal Emmettet láz gyötri, nem tud dolgozni, hamarosan a szülei egy idős asszonyhoz küldik könyvkötőnek, ami meglepi a fiút, mert eddig azt sem látták szívesen, ha könyvet vett a kezébe. Seredith szolgálatában gyorsan kiderül, h itt nem csak a könyvek bőrbekötéséről van szó, hanem sokkal inkább egy kiválasztottak által űzött mesterségről, mely során emberek – rossz – emlékeit kötik könyvekbe, megszabadítva ettől őket.

Emmett is kötőlázban szenved, kiválasztott, kötő. Mielőtt – ő és az olvasók is - igazán sokat megtudnának hivatása rejtelmeiről, mestere meghal és ezzel le is zárul a regény első része. A másodikban megismerjük a fiú múltját, amire ő már nem emlékszik, hisz olyan – a korban erkölcstelennek számító – szerelembe bonyolódott, ami után neki is elvették, bekötötték az emlékeit. A könyv harmadik részében, perspektívát váltunk és a szerelmi szál másik főszereplőjének életébe pillantunk bele, amikor is az egymást már elfeledő szerelmesek útja újra keresztezi egymást. Ahogy ez talán már kiderült, egy fantasy regényről van szó, aminek az alapötlete – a kötés – nekem nagyon tetszett. Erről és ennek a világnak a bemutatásáról szólt a regény első része, de ott is még csak felkelti az érdeklődést a könyvkötő munkája iránt és kreál egy e köré épülő legendát, majd a 2. és 3. részre szinte teljesen elhagyja ezt az egyedi történetet és egy szerelmi szálra vált. Meglepett ez a szerelem, bár már sejtettem, milyen irányba megy a történet, de nem tudtam előzetesen, h ez egy LMBTQ történet lesz. Nem is ezzel volt bajom - bár tagadhatatlanul szokatlan volt számomra – hanem azt nehezményeztem, h a különleges alapötletet egyáltalán nem aknázta ki, ennek még annyi aspektusa lehetett volna. Így az volt az érzésem, h az érdekes kezdés után a könyv eléggé visszaesett és végül összességében egy átlagos történet lett belőle, amiért nagy kár. Egyébként gyönyörű a borítója, ez a címmel kombinálva szerintem minden könyvmolyt megvett kilóra, engem is, bár a szokásokhoz híven csak pár éves késéssel.