Julie Leuze: Der Duft von Hibiskus

Az idei utolsó várólistás olvasmányom volt ez, ezzel zsinórban 12. alkalommal zártam sikeresen a kihívást. Emma szerető szülők vadóc lányaként nőtt fel Hamburgban, akit jobban érdekel, h patikus apjának segítsen tudományos igényű rajzaival a különböző gyógynövényekről és közben tanuljon, mint az, h férjhez menjen.

De aztán történik valami, amire ő bár nem emlékszik, mégis tudja, elméje valami szörnyűséget rejteget előle, mert a férfi, akit titokban szeret eltűnt, anyja elutazott, addig szerető apja pedig rideg vele. Így mintegy kapóra jön neki az ajánlat, apja egyik ismerősétől, h tartson vele a távoli Ausztriáliába egy expedicióra az ő asszisztenseként, ahol a feladata a különleges növény- és állatvilág megörökítése lenne. Már a több hónapos hajóút oda egy borzasztó tortúra, ráadásul a finom úrihölgynek 4 férfivel kell felkerekednie a vadonba, amit az egyikük ellenez, a másikuk pedig azt hazudja, h Emma a menyasszonya. Emma rátalál egy új, egészen más életre, mint amiben felnőtt, szerelemes, egyenrangú és kutató is lehet és lesz is, de gyötri a múlt, ami csak lassan tárul fel előtte, de rá kell jönnie, mit történt, mert jól tudja, h addig nem lehet boldog. Felfedezi, h több van benne, mint gondolta és amit általában a férfiak gondolnak, a sarkára áll, kiáll magáért és az ausztrál őslakosok segítségével sikerül felfednie a sokkoló múltat, ami megnyitja számára az utat a jövője felé. Érdekes, fordulatos történet, érdekesen oldja meg a múltbeli szálat, ahogy arra csak a főszereplővel együtt derül fény az olvasó számára is.