Ella Marcs: Lieber den Frosch geküsst, als gar keinen Prinz

Az előző hangoskönyv után, most kimondottan valami nagyon könnyedre vágytam, ez jó választásnak tűnt. Sabin rendőnyomozó, a munkájában bátor és eltántoríthatatlan, remek megérzései vannak, magánemberként viszont sokszor csetlő-botló, de nagyszájú és jópofa nő.

A történet elején épp kezdődik a szabadsága, amit egy farmon fog tölteni, egy barátnője állatait gondozva. Meglepetésére átmenetileg itt él a barátnője sógora is, a nőcsábász Leon, akivel állandóan ugratják és szivatják egymást, miközben csak úgy szikrázik köztük a levegő. A nő szabadsága viszont nem tart sokáig, mert egy közeli szépség farmon;) ellopnak egy old timert és a rendőrség nagy erőkkel száll ki. Sabin újsütetű kollégája, a jóképű (naná;)) Tim, akit már régóta ismer és aki végre elvált, már beépült egy rendőrnővel vendégként, Sabinnak pedig kozmetikusként kell az alkalmazottak körében puhatolóznia. Ez a szakma nem is állhatna távolabb a nőnől, szóval van csetlsé-botlás bőven, miközben Tim és Leon is csapja neki a szelet, bár a két pasi különbözőbb már nem is lehetne. Tim a kedves, gentleman udvarló, míg Leon a rámenős, vicces, „rosszfiú”, aki viszont egyre közelebb férkőzik főhősnőnkhöz. Míg egyrészről szövődik a románc, másrészről folyik a nyomozás is és lassan kiderül, nem csak egy ellopott old timerről van szó, hanem egy évek óta tartó lopássorozatról, ami a szépség farmról indul ki és a gyanú egyre inkább Leonra terelődik. A végét a szerző kissé túlbonyolította, úgy tűnt, mintha nem bírná már abbahagyni, szerintem szükségtelenül húzta már, ez nem tett jót a történetnek, de aztán végül csak fény derül az igazságra és jöhet a happy end.