Lia Luis: Jedes Jahr im Juni

Nehezen indult, de végül egy jó kis olvasmány kerekedett ebből. Amazonon nagyon jó értékeléseket kapott a könyv – bár már meg kellett volna tanulnom, h ez nem feltétlenül jelent sokat – de az első fele csalódás volt, vontatott, unalmas, annak ellenére is, h az alapötlet eredeti.

A 16 éves angol Emmie élete romokban, amikor útjára enged egy lufit, benne egy üzenettel annak, aki megtalálja. A „túlparton”, Franciországban a szintén 16 éves Lucas bukkan rá és ezzel kezdetét veszi a két fiatal barátsága. Minden évben együtt ünneplik júniusban a szülinapjukat (erre utal a cím is), ami ugyanazon a napon van, sok időt töltenek együtt és a legjobb barátok lesznek. Sőt, Emmie egy idő után be kell vallja magának, h többet érez Lucas iránt. De az életük és ők maguk is, sokban különböznek egymástól: Lucas sikeres építész, jóképű, gyönyörű barátnőkkel, világpolgár, míg Emmie magányos és egy hotelben dolgozik mindenesként. Immáron 30 évesen Lucas felkéri, h legyen az esküvői tanuja, ami egyrészről nagy megtiszteltetés, másrészről hatalmas csalódás Emmie-nek, de ennek ellenére persze belemegy. Ekapcsán bukkan fel az életében újra Eliot, Lucas féltestvére, aki anno majdnem olyan közel állt hozzá, mint Luke, de a múltban történt valami, ami megváltoztatta a kapcsolatukat. Most viszont kezdenek újra közel kerülni egymáshoz és hirtelen az olvasó és Emmie is látja a különbséget a két fivér között, ráadásul lassan fény derül a múltra, Lucas csúsztatásaira és hazugságaira és az örök barátság kártyavára és a nő tökéletes képe a férfiról összeomlik. De ekkor Emmie-nek már nincs is szüksége erre, kinyílt a világa, amiben immáron nem csak Lucas van. Bár az én leírásom alapján úgy tűnhet, de nem csak a szerelmi szál van benne, hanem még nagyon sok minden, pl. Emmie családkeresése, amiben sok csalódás után végre szívet melengető fejlemények is vannak és az egész Eliotos dolog is egy nagyon szép történet, az más kérdés persze, h ilyen van-e az életben, nagyon idealizált, de szép. Mindenesetre – különösen a második fele – sokkal jobb az átlag kis könnyed regénynél, a sok eredeti gondolat és a jól megírt, szerethető szereplők miatt.