Karen Blixen: Távol Afrikától

Nagyon régen el akartam már olvasni ezt, de mindig elmaradt. Ha az ilyen olvasmányok felkerülnek aztán a várólistámra, ami mindig plusz motiváció, nem volt ez most sem másképp. Bár a filmet is nagyon-nagyon régen láttam, de azért volt egy elképzelésem a történetről. Valahogy nekem alapvetően egy love story rémlik Meryl Streeppel és Robert Redforddal a főszerepben, némi afrikai körítéssel. A könyv viszont egyértelműen egy afrikai történet gyűjtemény, love story nélkül és nem sok köze van a filmhez.

Igazából eléggé belecsap a szerző, a dán Blixen bárónő a lecsóba, amolyan „in medias res” kezdéssel, mindenféle előzmény nélkül mesél afrikai farmja mindennapjairól, bennszülött szolgáiról, a különböző törzsek sajátosságairól. Nem lineáris az elbeszélés, inkább egy történetfüzér, látogatóiról ír, sok külföldi fordult meg a farmján, rengeteget és nagyon szépen ír a természetről, az állatok viselkedéséről, a törzsi kultúrák sokszínűségéről. Afrikáról mindent megtudunk, de róla, vagy akár a férjéről szinte semmit. Denys Finch-Hatton – a filmbeli love story másik szereplőjéről – bár sok történetében szerepel, de egymáshoz fűződő viszonyukról semmit nem árul el a szerző, itt leginkább egy hosszú, mély barátság körvonalazódik. Az írónőt a helyiek is becsülték, sőt pl. a maszájok – akikkel farmja szomszédos volt - általában őt kérték, h lőjje ki az oroszlánokat, amik veszélyeztették, vagy épp felfalták állataikat és sok hasonló esetben mások is őt hívták, ez meglepett abban a közegben és abban az időben. Emellett a bennszülöttek elismert „orvosa” is volt. Afrika iránti szeretete, tisztelete és csodálata itatja át regénye lapjait és bár azt hitte, itt fog élni élete végéig, mégis másként alakult, elhagyta nem csak a farmját, hanem a kontinenset is.